Szent
Lukács emléknapja, aki az evangélium mellett az Apostolok Cselekedeteinek is a
szerzője. A hagyomány szerint orvos és festő volt.
Lk 1,1–4. Szent Lukács evangéliumának kezdete
1Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,2amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, 4hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
Az egyház ma Lukácsra emlékezik, a harmadik
evangéliumnak és az Apostolok Cselekedeteinek a szerzőjére. A most hallott
szavakkal veszi kezdetét Lukács evangéliuma. Már ezekből is kitűnik, hogy
milyen nagy tisztelettel közelít Lukács Isten Szavához. Távol áll attól, hogy a
saját személyét helyezze előtérbe, vagy felhívja magára a figyelmet. Még a
nevét sem mondja meg. Minden bizonnyal korának tanult rétegéhez tartozik,
ismeri kora nagy történeti és irodalmi műveit. Mindazonáltal csupán
közvetítőnek tartja magát, aki Isten Igéjének szolgálatában áll. Annak az
Igének a szolgálatában, amelyet teljes hűséggel igyekszik átadni azoknak, akik
hozzá hasonlóan nem ismerték személyesen Jézust, hanem a keresztény közösségben
szereztek tapasztalatokat a hitről. Igaz, van, aki a hetvenkettő egyikének
tartja Lukácsot, s van, aki szerint ő a két emmauszi tanítvány egyike, továbbá
neki tulajdonítják a Szűzanya festőjének szerepét is. Az egyház azzal, hogy ezt
a művét a szentkönyvek közé sorolta, elismerte őt mint Isten által megihletett
hívőt, aki azon fáradozott, hogy a keresztény üzenet párbeszédre léphessen a
kor kultúrájával. Nevét a Timóteushoz írt második levél említi (2Tim 4, 11).
Írásaiban összegyűjtötte az apostolok tanúságtételeit az Úrról és az első
közösségekről, főként azokról, amelyeket Pál alapított, akinek tanítványa volt.
Evangéliumában Lukács elénk tárja, hogyan növekedett a tanítványok közössége,
akiket vonzott Jézus irgalmassága, a szegények és a betegek iránti
együttérzése, határtalan szeretete, amelyből senki nincs kizárva. Az
evangélista ennek az irgalmas szeretetnek a csodájáról tesz tanúságot, amely
még ma, írott művén keresztül is sokak szívét meggyógyítja. Lukács evangéliuma,
amely Jézus szavait és tetteit beszéli el, és az Apostolok Cselekedetei, amely
a keresztény közösség történetét kíséri végig Jeruzsálemtől Rómáig, élő
tanúságtétel az egyház történetéről. Az egyházéról, amely a Szentlélektől
indíttatva nem fél rábízni magát az Úrra, és hirdetni az örömhírt a föld végső
határáig.
Az apostolok imádsága
