Október 6., péntek

Apcsel 14,8-18 Egy béna ember meggyógyítása

 
8Volt Lisztrában egy béna lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 9Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, 10fennhangon azt mondta: »Állj fel egyenesen, a lábaidra!« Az felugrott és járkált. 11Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: »Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!« 12Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót.13A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. 14Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, 15és ezt mondták: »Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van. (Kiv 20,11) 16A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, 17de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.« 18Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.

Pál hallgatói között, Lisztrában – Ikóniumban való tartózkodása után ide menekült – van egy születése óta béna ember. Jézus példáját követve, Pál a béna ember szemébe néz és meglátja a szíve mélyén, azt a egyszerű, mégis döntő vágyat: hogy járni tudjon. Az apostol rögtön abba hagyja az igehirdetést, pontosabban, igazabbá, hatékonyabbá teszi. A bénához fordul és hangosan felszólítja: “Állj rá egyenesen a lábadra!”  Ezek a határozott szavak egyenesen a nyomorék ember szívéig hatolnak és azonnal talpra állítják. A béna – Lukács írja – „ talpra ugrott, és tudott járni.” Az Evangélium az embereket feltámasztja bénultságukból, új életre kelti az önszeretettől elgémberedett lábakat, visszaadja a “talpon állás” méltóságát, hogy ne legyünk többé rabszolgái világunk temérdek gonosz szellemének. Hasonló csodát tett Péter a templom “Szép kapujánál”, az ott kolduló béna emberrel. Megtehetik e csodás gyógyítást minden idők tanítványai, akik ma is az Úr igéjére bízzák magukat. Sokszor mai keresztények nem nagyon értékeljük a gyógyítás “hatalmát”, amelyet az Úr ránk bízott. Az a beképzelt racionalizmus, amellyel olykor előrukkolunk, nem más mint kishitűség és megalázzuk vele az Úr felénk kiárasztott szavait. Látva a lábon ugráló ember csodás gyógyulását, a jelenlévők Barnabást és Pétert ünneplik, Istennek tartják őket, és feléjük futnak. A két apostol tudja hogy a csoda Istennek tulajdonítható, csak ő általuk megy végbe. A csoda nem az emberek műve, hanem az Evangéliumé, azé a kis könyvéé, ami az élet forrása a tanítványok és bárki számára, aki hallgatja.
Imádság a Szent kereszthez