Apcsel
16, 1-10 A
kis-ázsiai út.
1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. 2A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. 3Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. 4Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. 5Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Kis-Ázsián át Troászba 6Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. 7Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. 9Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« 10Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Az
Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében Isten Szava áthatol Ázsia
határán. A szerző hangsúlyozza, hogy az Európába érkezés nem
Pál apostol döntése, hanem válasz a birodalom szívéből jövő
kérdésre. Ez az értelme a macedón férfi kiáltásának. Pál
apostol látomásában jelenik meg ez az európai: “Egy macedón
férfi állt előtte, és kérte: „Gyere át Macedóniába, és
segíts rajtunk!” A hívás sürgős, majdnem hogy parancsoló.
Jóllehet “látomás” volt. Pál a küldetését nem lehajtott
fejjel végzi, az Evangélium üzenetét nem rideg hivatalnokként
viszi hírül. Azon elmélkedik, hogyan lehetne mindenhol hirdetni
az Örömhírt: rátekint azokra, akiknek erre oly nagy szükségük
van, aggódik, mert még sokan várják Isten szavát és kérdezi
magától, hogyan ültesse el a magokat, hogyan érintse meg a
szíveket. Küldetésére vonatkozóan Pálnak van egy álma. És ez
attól a naptól fogva valóság lesz. Az apostol válaszol az
Európából, mondhatjuk a világ nyugati feléről érkező
kiáltásra. Hogy Isten szava elérjen Európába, a római
birodalom területére, az Evangéliumnak túl kellett szárnyalnia
Kis Ázsia fontos, de mégis szűkös határait. Mondhatjuk, hogy ez
a segélykiáltás ma is hallatszik: hallható a korábban
vasfüggönnyel elzárt, ma pedig a konzumizmustól magára maradt
Kelet Európából éppúgy mint a gazdagabb nyugati országokból:
ez a milliónyi magára hagyott szegény hangja és azoké a
gazdagoké, akik elvesztették az alapértékeket. Ahogy Pál tette
azon az éjszakán, Európának - az európai keresztény egyházaknak
– meg kell hallania a szegény országok segélykiáltásait, azon
országokét, amelyeket háború és erőszak súlyt, kiváltképp a
világ déli részén. Fontos, hogy Egyházainknak legyen “víziója”
, hogy ne saját problémáikba, szervezési ügyeikbe zárkózzanak,
hanem széles horizontban gondolkodjanak. Ahogy akkor elfogadták Pál
segítségét, viszonozniuk kell a világ többi országának, akik
segélyért kiáltanak, de választ nem kapnak. Pál apostol
Keletről Nyugatra vezető útja, arra figyelmeztet mindannyiunkat,
főleg a gazdag országokat, hogy meghalljuk a világ sok macedón
férfiainak kiáltását: „Gyere át Macedóniába, és segíts
rajtunk!”
Előesti
imádság
