1Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” 2Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez. 3Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamáriát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek. 4Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten. 5Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: „Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”
A
tizenötödik fejezet az Apostolok Cselekedetei egyik döntő
jelentőségű eseménysorát foglalja össze. Egy olyan kérdés
megoldásáról szól, mely a keresztény közösséget súlyosan
érintette: mi a kapcsolat a zsidó vallás és a kereszténység
között. Ez a probléma egy ideje foglalkoztatta az első
közösségeket. De most ez a döntés meghatározó fordulatot
hozott a kereszténység és általa a világ életében. A kérdés
így szólt: az evangéliumhoz megtérő pogányoknak meg kell-e
tartaniuk a zsidó törvényeket? Pál és Barnabás, akik főleg
pogányokból álló keresztény közösségeket alapítottak, nem
követelték meg a körülmetélést azoktól, akik keresztény hitre
tértek. Ez a gyakorlat megterhelte a pogányokból születő, ill. a
zsidó eredetű közösségek közötti kapcsolatot. Különösen
nehéz átmeneti időszak volt ez a születő keresztény közösség
számára. A születőben lévő kereszténységet a belső
megosztottság, a kettészakadás veszélye fenyegette. Szükségesnek
látták a felelős vezetők gyűlésének összehívását
Jeruzsálemben. Ez volt az egyház történetének első zsinata. De
túl az egyházjogi síkon a zsinat példa arra, hogyan éljük meg a
hitet, amikor a testvérek összegyűlnek, hogy közös témákról
gondolkodjanak, ill. megvitassák azokat. Ebben az értelemben példa
minden keresztény közösség számára. A szeretetben való egység
és a testvéri párbeszéd legyőzi az egyének előtérbe
tolakodását és szereplési vágyát, akik magukra hagyva
megosztáshoz, szakadáshoz vezetnek. Az itt leírt módon viszont
megoldódnak a közösség életében elkerülhetetlenül adódó
nehézségek, és Krisztus egyetlen testének egysége épül.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
