Október 27., péntek

Emlékezzünk az 1986-os, történelmi jelentőségű találkozóra, amikor II. János Pál pápa Assisibe hívta a keresztény felekezetek és a nagy világvallások vezetőit, hogy imádkozzanak a békéért.

Apostolok cselekedetei 20,1-16 Pál elhagyja Efezust


1A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen. 2Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögországba, 3és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza. 4A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz. 5Ők elmentek előre, és megvártak minket Troászban. 6Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk. 7A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta. 8A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven. 9Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel. 10Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!« 11Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra. 12A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak. 13Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat. 14Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk. 15Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba. 16Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen.

Az Efezusban kitört zavargás miatt Pál elhagyja a várost, s ezzel kezdetét veszi harmadik utazása, amelynek során továbbra is azokat a keresztény közösségeket látogatja végig, amelyeket ő alapított. Az 57. esztendő végén járunk. Pál azonban nem magányos hősként indul neki: nincs eltelve magával és hírnevére sem büszke. Testvérek követik, férfiak és nők kísérik szolgálatában, vele vannak útján. Az evangélisták is, de különösen Lukács jegyzi fel, hogy Jézust is testvérek, férfiak és nők csoportja kísérte, bárhová ment. Az egyház tehát kezdettől fogva testvérek – férfiak és nők – közössége volt, akik ugyanazt az életet, ugyanazzal az apostoli szenvedéllyel élik. Az evangéliumi igehirdetés célja sem egyszerűen az igazság hírül adása volt, inkább az Isten igéje és az eucharisztia körüli közösségépítést szolgálta. A városok társadalmi szövetében kialakuló keresztény közösségek a feltámadás azonnali hatásával jártak: akik befogadták az evangéliumot, megszabadultak a magánytól és az elhagyatottság szomorúságától, és immár a Feltámadott tanítványainak közösségéhez tartoztak. Éppen emiatt az apostol, bármelyik városba ment, sohasem elégedett meg az evangélium hirdetésével, hanem tanítványi közösségeket hozott létre, akik állhatatosan kitartottak az Isten igéjének hallgatásában, a testvéri életben és a szegények iránti szeretetben. Ez a keresztény közösségek alapelve volt Antiochiában, Korintusban, Filippiben, Efezusban és másutt is: hiszen az ember nem önmagában keresztény; tartja így a II. vatikáni zsinat is az egyházról szóló konstitúciójában. Az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ebben a részletben megemlékezik egy Troászban bemutatott liturgiáról, „kenyértörésről” is, amelyen egy Eutichusz nevű fiút, aki elalszik és kiesik az ablakon, Pál fel- éleszt. Szinte azt mondhatjuk, hogy az isteni liturgia mindig annak az ünnepe, hogy új életre támadunk; benne a közösség Krisztus egyetlen testét állítja helyre, mert ugyanazt az Igét hallgatja, és ugyanazt a Kenyeret eszi.
A Szent Kereszt imádsága