Assisi
Szent Ferenc ünnepe. Emlékezzünk a primavallei kis kápolna felszentelésére, a
Sant’Egidio közösség első imádságos helyére Róma külvárosában. 1992. október
4-én írták alá Rómában azt a békeszerződést, amely véget vetett a háborúnak
Mozambikban. Imádkozzunk mindazokért, akik a békéért fáradoznak.
Mt 11,25–30. A kicsinyeknek kinyilatkoztatott
evangélium
25Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Ma Assisi Szent Ferencet ünnepeljük.
Megemlékezünk 1226. október 3-a éjjelén bekövetkezett haláláról. Az ő
tanúságtétele ma is sokak szívét fordítja az Úr felé. Megtérését a leprással
való találkozása és a San Damiano-kápolnában átélt tapasztalata jelzi, amikor
hallotta, amint a feszület szól hozzá. Attól kezdve élt kizárólag az evangélium
tanítása szerint, melynek egyik legjelentősebb tanúja volt a katolikus egyházon
belül, de az egész keresztény világban és annak határain kívül is. A békéért
aggódott a keresztes háborúk idején, s ez az érzés sarkallta arra, hogy
Damiettában felkeresse a szultánt, és beszéljen vele. Számos tanítványt
gyűjtött maga köré, akiket „testvérnek” szólított. Azt szerette volna, ha azok
között a szegények (minores) között
élnek, akik a középkori városokban és környékükön tengődtek. Személyében az
evangélium a határokat nem ismerő, egyetemes testvériség kovászává vált. Éppen
ez az általános elismertség volt az oka, hogy II. János Pál 1986-ban Assisit
választotta a vallások közötti történelmi találkozó és a békéért való imádság
helyszínéül. Az evangéliumi szakasz, amelyet a mai ünnep liturgiája kínál
számunkra, Jézus egyik imáját írja le. Ebben az imádságban Jézus hálát ad az
Atyának, amiért lehajolt a kicsinyekhez, és kinyilatkoztatta nekik szeretetének
misztériumát, amely századokon át rejtve volt, s még a bölcsek sem érthették,
sőt, ma sem érthetik meg. Ez Jézus misztériuma, akit az Atya azért küldött a
földre, hogy megszabadítsa az embereket a gonosz és a halál hatalmából.
„Istennek úgy tetszett”, hogy megszabadítsa az embereket, kezdve a
legkisebbeken és a leggyengébbeken. A szegények e kiváltságos helye a bibliai
elbeszélések állandó eleme, és az ma is Jézus tanítványainak életében. Ferenc
pápa nem szűnik meg emlékeztetni bennünket erre saját példájával. Hiszen épp
ezért is választotta Assisi szentjének nevét. Az assisi ifjú példája arra
buzdít bennünket, hogy hozzá hasonlóan mi is a kicsinyek közé tartozzunk, akik
befogadták és megélték ezt a szeretetet. Szent Ferenc azoknak a férfiaknak és
nőknek a hosszú sorát folytatja, akik a Szentírás lapjain újra és újra
tanúsítják, hogy Isten előnyben részesíti a szegényeket és az elesetteket.
Belőlük kiindulva váltja meg Isten a világot. Ferenc Jézus tanítványainak régi
történetét éli át újra a maga korában: ők ugyanis egyszerű, lenézett emberek
voltak, akiket Jézus mégis kiválasztott, hogy országának hírnökei, apostolai
legyenek. Nem csupán kinyilvánította nekik titkát, de azt is rájuk bízta, hogy
a továbbiakban ők nyilvánítsák ki azt a világnak. E tanítványok által fordul
Jézus ma is a megfáradt tömegekhez, és szól hozzájuk: „Gyertek hozzám
mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket”.
Ezt az utat jelöli ki Jézus azóta is: gyűjtsük magunk köré a gyengéket, a
kicsinyeket, s tanuljuk meg tőlük, hogyan legyünk szelídek és alázatos szívűek.
Jézussal az élet édes és könnyű, míg a világ szerint való élet kemény és nehéz.
Imádság a szentekkel
