„Jézus Krisztus,
Isten Fia evangéliumának kezdete.” Ezzel a mondattal kezdődik
Márk evangéliuma, amely elkísér minket e liturgikus év során.
Az evangélium Jézus Krisztus örömhíre,
azok számára pedig, akik azt hallgatják, új
kezdetet
jelent. Az evangéliumot nem elég egyszer meghallgatni,
Mindannyiunknak többször meg kell hallgatnunk, egyetlen kor,
egyetlen nemzedék sem lehet meg nélküle. Miközben az evangéliumot
hallgatjuk, az megújítja életünket, megszabadítja a jelen
láncaitól és a gonosz fogságából.
Új jövő vár ránk,
és ami mai evangélium arra hív, hogy készítsük elő: hírül
adja ugyanis, hogy eljön az emberek közé valaki, aki elhozza nekik
a megváltást. Nincs többé idő arra, hogy szétszórtak legyünk
vagy más hangokra figyeljünk, nehogy elszalasszuk a kedvező
alkalmat. Az evangélium kezdő szavai Keresztelő Jánoshoz
hasonlóan utat készítenek az Úrnak, aki kinyilatkoztatja magát
az embereknek.
Már Izajás is egy
nagy útról jövendölt Izrael számára, amely a pusztában nyílik:
széles, egyenes és elegyengetett útról, amely átszel hegyeket és
völgyeket, és eljut egészen Jeruzsálemig. Az Úr pedig a próféta
által említett pásztorhoz hasonlóan népe élére áll, és
vezeti őket ezen az úton. Azt is mondhatjuk, hogy utat nyitni
annyi, mint kinyitni az evangéliumot; az úton járni pedig annyi,
mint olvasni az evangéliumot, elmélkedni rajta és tettekre
váltani. Az „Úr útja” elért hozzánk, az üdvösség
alászállt életünkbe.
Ebben a meggyőződésben
rejlik Keresztelő János ereje. Szegényesen öltözik: teveszőrből
készült durva ruhát visel. Szigorú mértékletessége nagyon
távol áll a mi viselkedésünktől. Így hangsúlyossá válik,
hogy ő valóban egyedül az Úrból és az ő országából él.
János alig várja, sürgeti, hogy mielőbb elérkezzen Isten jövője,
és hangosan kiáltja ezt. Nem törődik bele, hogy a világ remény
nélkül éljen. Nem hallgat, hanem tiltakozik; szavai
borotvaélesek. János az emberek szívéhez szól, amint a
prédikációnak mindig a szívhez kell szólnia: nem akar fülbemászó
lenni; nem akar mindenki szeszélyének engedni; de nem is a saját
elképzeléseit, igazságait hangoztatja. Az Úr lelkének
engedelmeskedve arra vágyik, hogy szava betöltse a szívekben
tátongó ürességet, elsimítsa az önzés hegyeit, lerombolja a
falakat, amelyek elválasztanak, kitépje a keserű gyökereket,
amelyek megmérgezik az emberi kapcsolatokat, kiegyenesítse az
ösvényeket, amelyeket eltérített a gyűlölet, a rágalmazás, az
irigység, a közöny és a gőg.
Márk megjegyzi:
„Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden
lakója”, hogy megkeresztelkedjenek és megvallják bűneiket. A
vasárnapi szentmise, maguk a templomaink is – legyenek kicsik vagy
nagyok – olyan helyek, ahol Keresztelő János köré gyűlünk,
hogy meghallgassuk prédikációját. Amikor Isten igéjét hirdetik
és magyarázzák, abban a pillanatban megnyílik az Úr útja;
boldogok leszünk, ha el tudjuk fogadni és végig tudunk menni
rajta, mert bizonyos, hogy elvezet az eljövendő Úrral való
találkozáshoz.
Imádság
az Úr napján
