December 9., szombat

Máté 9,35–38;10,1.5–8. Jézus együttérzése A tizenkét apostol küldetése 

Előesti imádság

³⁵Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. ³⁶Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. ^{(Ez 34,5) 37}Erre így szólt tanítványaihoz: »Az aratni való sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.«

⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: »A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! ⁶Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Menjetek és hirdessétek: ‘Elközelgett a mennyek országa!’ ⁸Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

Jézus tovább járja a városokat és falvakat: „hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget”. Ezzel a megjegyzéssel az evangélista Jézus küldetését akarja összefoglalni, vagyis pontos képet akar adni a keresztény közösségek számára arról, mi az ő küldetésük, Máté azonban rámutat arra is, hogy mi vezérelte Jézust e küldetésében: a mindenféle segítség nélkül magára hagyott tömegek iránti együttérzése. A kimerült és megfáradt tömegek iránti együttérzésből fakad a tanítványok meghívása is, ezért kapják evangéliumi küldetésüket. Istennek a világ tömegei iránt érzett együttérzésének kell ma is megnyilvánulnia az Egyház és valamennyi tanítvány együttérzésén keresztül, a mai világ sokaságai iránt. Ez az evangéliumi történet ma is nekiszegezi a kérdést a keresztény közösségeknek, mennyire viselik szívükön a mai világ tömegeinek, a szegényeknek, az időseknek, a betegeknek, a bebörtönzötteknek, a cigányoknak, a bevándorlóknak, a menekülteknek a sorsát. Ez a missziós megtérés sürgető feladata, amelyet Ferenc pápa péteri szolgálatának kezdetétől fogva kér. Az elvégzendő feladat nagysága és a munkások kis száma közötti aránytalan különbség láttán Jézus arra buzdítja tanítványait, a maiakat is, hogy kérjék az Atyát, küldje el munkásait a világba. Ő maga kiválaszt tanítványai közül tizenkettőt, Izrael törzseinek száma szerint, hogy egyikük se legyen megfosztva az evangéliumtól. Az elhívottak vegyes csoportot alkotnak. A keresztény közösségben nem számít a származás, a csoporthoz tartozás, a neveltetés, a faji hovatartozás, csak Jézus hívásának követése és az, hogy magunkévá tegyük együttérzését. A Tizenkettő attól a pillanattól kezdve az evangélium tanújává válik, részesei lesznek Isten álmának, hogy minden nép egyetemes testvéri közösségben egyesüljön. Ezért hatalmat kapnak arra, hogy megváltoztassák a szíveket, legyőzzék a gonoszt, összegyűjtsék és szeressék a szegényeket, közelebb hozzák Isten országát. Valódi hatalom ez, amely nem a pénzből, nem a tárcájuk tartalmából, nem ruházatukból, nem a földi dolgokból fakad, hanem abból a végtelen szeretetből, amelyet Isten árasztott a szívükbe. Jézus azután hozzáteszi: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”. Ez a parancs annyira különleges, mint amennyire ellentétes korunk piaci mentalitásával. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy ismét felfedezzék és tanúsítsák az ajándékozás ingyenességét, amely az evangéliumi szeretet fontos jellemzője. A Máté által elbeszélt első küldetés példaértékű a keresztények minden nemzedéke előtt: Jézus tanítványai számára nincsen más út.

Előesti imádság