Mt
11,28–30. Az én igám édes
28Jöjjetek
hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én
felüdítelek titeket. 29Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és
alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer
6,16) 30Mert
az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Jézus
szemei előtt ott állnak a szegények tömegei, a kicsinyek, akiket
nem tartanak sokra, sőt kirekesztenek, mert tehernek tekintik őket.
Az evangéliumok többször is rámutatnak Jézus irántuk érzett
együttérzésére, és rámutatnak, hogy gyakran ő maga siet
feléjük. Milyen nagyszerű tanítás ez számunkra is! Hogyan is ne
gondolnánk korunk megszámlálhatatlan tömegeire, akiket magukra
hagytak és kiszorítottak a társadalom peremére! Gyermekek,
fiatalok, felnőttek és idősek tömegei. Ők azok, akik részvétre
indítják Jézust és akikhez a most olvasott evangélium szavait
intézi. „Jöjjetek hozzám” – hívja őket Jézus. Látja a
sokaságot, ahogy nehéz életkörülményeik keménységét nyögik,
amelybe a mindenkori hatalom által rájuk rótt terhek
kényszerítették őket. Az evangélium itt azokat a terheket
említi, amelyeket a farizeusok róttak rájuk, megfeledkezve minden
szeretetről és irgalomról. E „kicsinyek” vállára úgy
nehezedtek ezek az előírások, mint egy kemény és görcsös iga,
ahhoz hasonló, mint amit a földműves tett az igásállatok
nyakába. Az üdvösség és az élet szolgálatára hivatott törvény
(Ez 20,13) elviselhetetlen teherré vált az aprólékos előírásoknak
köszönhetően, amelyeket valójában senki nem tartott be, még
maguk a törvénytudók sem. Jézus részvétre indul a sokaság
láttán, ezért magához hívja őket és vigasztalást ígér
nekik. Annak vigasztalása ez, aki azért jött, hogy szolgáljon,
segítsen, szeressen, üdvözítsen, és nem azért, hogy önmagára
gondoljon és saját hasznát hajszolja. A farizeusok igájával
szemben Jézus a sajátját kínálja, amely édes és könnyű.
Könnyű hordoznunk. Nem azért, mintha nem kívánna semmit: éppen
ellenkezőleg! Jézus magasztos ideált hirdet, evangéliuma
radikalitást követel döntéseinkben és teljes önátadást. Ez az
iga mégis könnyű, mert valóban közel áll az emberhez, ahogy ő
maga is közel áll az emberekhez, a kicsinyekhez és az
elesettekhez. A szeretet evangéliuma sokat kíván, de édes teher,
amely megment minket. Jézus önmagát állítja elénk példaként:
„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”.
Jézus igája maga Jézus és az ő evangéliuma. Nem külső terhet
rak a vállunkra. Az iga a szeretet evangéliuma, amelyet Jézus a
szívünkbe ad. János, a szeretett tanítvány, egyenesen azt írja
első levelében: „parancsai nem nehezek” (5,3). Jézus szeretete
az, ami megment és megtart minket.
Imádság
a szentekkel
