Lukács
5,17–26. Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk tanúi
17És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. 18És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni. 19Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. 20Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: »Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.« 21Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: »Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?« 22Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: »Mit gondoltok szívetekben? 23Mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj fel, és járj’? 24Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.« 25Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. 26Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: »Ma csodálatos dolgokat láttunk.«
Lukács
beszéli el ezt a csodát, amelyet Jézus farizeusoktól és a
törvény tanítóitól körülvéve vitt véghez. Az evangélista
mindjárt megjegyzi, hogy „az Úr ereje gyógyításra ösztönözte”,
vagyis az irgalmasság megmutatta átalakító, gyógyító erejét,
amely ünnepi szívvel tölti el a meggyógyítottakat és
barátaikat. Ez pedig nem kevés kérdést és aggályt vetett fel
azokban, akik a törvényt és a szabályok követését tartották
az üdvösség kulcsának, abban bíztak. A béna ember gyógyulása
– akit barátai visznek Jézus elé – azok hitének gyümölcse.
A csoda ezeknek az embereknek a hite által valósul meg. Ez a hit
szeretet, állhatatosság és kitartás. Be akarják vinni beteg
barátjukat Jézushoz, és amikor meglátják az ajtó előtt
összegyűlt tömeget, még arra is képesek, hogy lebontsák a
tetőt, csak hogy az Úr elé tehessék a beteget. Mennyi mindent
kell megtanulnunk a viselkedésükből! A mi barátságaink sokszor
felszínesek, érzelgősek és beletörődőek. Mindenesetre nem kell
hozzá sok, hogy megfeledkezzünk egymásról. A béna ember
barátai nem így tettek. Az ő példájuk arra buzdít, hogy
szeretettel gondoskodjunk mindazokról, akik betegek, szegények vagy
kiszolgáltatottak – eltökélten, kitartóan és szeretettel.
Egyfajta szeretetteljes szövetséget kell kialakítanunk a
tanítványok és a szegények, a tanítványok és a betegek között.
Ez az egyedülálló szövetség teszi lehetővé, hogy csodák
történjenek. Az evangélium azt tanítja, hogy a csoda akkor
kezdődik, amikor a jelenet középpontjába az a beteg ember kerül
– és ez a középpont nem pusztán térbeli értelemben veendő, a
szív középpontját is jelenti. Jézus pedig a barátok hite láttán
teljes valójában meggyógyítja azt a béna embert, teljesebben,
mint barátai várták. Így fordul a beteghez: „Bűneid bocsánatot
nyertek”. Jézus a béna ember szívét is látja, vagyis azt,
hogy bűnbocsánatra van szüksége. És megadja neki a teljes
gyógyulást: mind a test, mind a szív gyógyulását. Nekünk, hívő
embereknek folytatnunk kell mindennapjainkban azt, amit a béna ember
barátai tettek. Örömteli dolog, ha azt mondhatjuk, hogy a
keresztények a szegények, a betegek, a gyengék barátai. Ezzel
veszi kezdetét a világ megváltoztatása, amiért Jézus lejött
hozzánk.
Imádság
a szegényekért
