December 22., péntek

Lk 1,46-56. Mária éneke (Magnificat)


 
46Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,
47és szívem ujjong megváltó Istenemben, (Hab 3,18) 48mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát.. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék, (1 Sám 1,11;Ter 30,13) 49mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,, és Szent az ő Neve. (MTörv 10,21;Zsolt 111,9) 50Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik. (Zsolt 103,13.17) 51Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. (Zsolt 89,11) 52Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt. (Zsolt 147,6) 53Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat. (Zsolt 107,9) 54Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról, (Iz 41,8-9; Zsolt 98,3) 55amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre«. (Ter 17,7) 56És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
 

Amikor unokatestvérével, Erzsébettel találkozott, Mária az evangélium első boldog mondásával üdvözölte őt: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. Elgondolkodtató, hogy az első boldogság Isten szavának meghallgatásához kötődik. Megmutatja, hogy az evangélium meghallgatása nem problémamentes, nem nélkülözi a nyugtalanságot. De ez a nyugtalanság jótékony hatású, abban az értelemben, hogy az üdvösséghez vezet, mert döntésre, változásra késztet. A kezdeti nyugtalanság átalakul annak az embernek az örömévé, aki érzi, hogy Isten szereti, az Ő kezében van. Mária lelke mélyéből fakadó hálaéneket zeng Istennek, amiért az ég és föld Ura rátekintett szegény, gyenge teremtményére. A Magnificat énekével Mária különleges módon kifejezi azoknak a boldogságát (anawim – Jahve szegényei), akik az egész életüket Isten kezébe helyezték és Tőle várják életük teljességét. Mária nem rejti el kicsinységét, szegénységét. Tudja, hogy igazi gazdagság Isten gazdagsága, aki a szegényeket és a kicsinyeket választja, hogy megmutassa szeretetét. Mária megérti, hogy a vele történő titokzatos dolog az Úr különleges ajándéka. Ugyanaz az Isten, aki megszabadította Izraelt az egyiptomi fogságból, védelmezte a szegényeket, megalázta az elbizakodottakat, minden jóval elhalmozta az éhezőket, rátekintett és annyira szerette, hogy Fia anyjává tette. Reszkető örömmel fogadta szívébe az Urat, akit élete céljának fogadott el. Attól a naptól fogva Mária közreműködésével Isten hajlékot vett az emberek között. Az Ige testté lett benne. Őbenne jelölte ki az Úr azt az utat, amelyen a hívőknek járniuk kell.

A Szent Kereszt imádsága