Lk
1,39-45. Mária meglátogatja unokanővérét, Erzsébetet
39Mária
pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé,
Júda városába. 40Bement Zakariás házába, és
köszöntötte Erzsébetet. 41És történt, hogy amint
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében
a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 42Hangosan
felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a
te méhednek gyümölcse! 43De hogyan történhet velem
az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44Mert íme,
amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a
magzat méhemben. 45És boldog, aki hitt, mert be fog
teljesedni, amit az Úr mondott neki.«
Ez
az evangéliumi rész sürget, hogy készítsük fel szívünket a
Jézussal való találkozásra. Az evangélista azt írja, hogy
miután Mária tudomást szerzett az angyaltól Erzsébet
állapotáról, hozzá sietett. Az evangélium sietségre ösztönöz,
vagyis arra buzdít, hogy hagyjuk el megszokott dolgainkat és tegyük
meg, amit hirdet. Sürget, hogy ne tartsanak vissza aggodalmaink.
Könnyen el tudjuk képzelni, milyen aggodalmak gyötörték Máriát
azokban a pillanatokban, amikor Isten szava teljesen megváltoztatta
addigi életét! De gondolhatunk arra is, hogy az ifjú Mária meg
akarja osztani idős unkatestvérével, ami vele történt. Bölcs
döntés megbízni abban, aki szeret minket. Mária nagyon fiatal
volt és gyermeket várt; nem lehetett könnyű számára, hogy
belevágjon egy ilyen hosszú és nehéz utazásba, a hegyeken át.
Az evangélium elindít azon az úton, amely a szükséget szenvedők
felé vezet minket. A szeretet mindig nagy dolog, akkor is, amikor
csak egy egyszerű találkozást jelent a szegényekkel. A szeretet
mindig döntés, annak a választása, hogy túllépünk önmagunkon.
Mária hagyja, hogy unokatestvére gondja megérintse szívét, és
késlekedés nélkül hozzá siet. Amikor Erzsébet meglátja a
házába belépő Máriát, hatalmas öröm tölti el. A gyengék, a
szegények öröme ez, amikor meglátogatják őket az Úr szolgái
vagy szolgálóleányai. Meglátogatja őket az, „aki hitt annak a
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. A szegények ajkáról
áldás fakad mindazokra, akik szeretettel közelítenek hozzájuk.
Abban a pillanatban a Szentlélek igazi megjelenése valósul meg. A
szegények mosolya valóban Isten mosolya, örömük Isten öröme. A
hívőkre pedig visszaárad a szegények szíve mélyén ébredt öröm
szépsége és ereje. A fiatal Mária és az idős Erzsébet ölelése
a keresztények és a szegények közti szeretet ikonja. Ez az a
találkozás, amelyet a keresztényeknek ajándékul kell adniuk a
világ számára, hogy eltávolodjon az igazságtalanság útjáról
és a találkozás, a béke útjára lépjen.
Imádság
az egyházért
