December 24., advent negyedik vasárnapja

2Sám 7,1-5.8 b-12.14a.l6; Zsolt 88.; Róm 16,25-27; Lk 1,26-38
 

Az advent utolsó vasárnapja van. Jézus az ajtó előtt áll. Milyen karácsonyt készítünk elő? Milyen karácsonyt szeretnénk ennek a világnak, amelyet a félelem és a bizonytalanság jellemez; amely elfogadja a háborút és az igazságtalanságot; amely egyszerre bizonytalan és öntelt; amely könnyen, utálkozva löki el magától azt, aki gyenge; amely mindent meg akar szerezni anélkül, hogy felvállalná a szeretet és a felelősség kockázatát; amely bezárja a szívek és a házak kapuját? Olyan világ ez, amelynek mindene megvan, de tékozló és nyugtalan, és nehéz dolognak tűnik számára, hogy átadja a helyét valaki másnak. Isten egy szegény názáreti lányt választott, hogy megszülessen az emberek közé. Azóta van karácsony: Isten otthont talált annak a lánynak a szívében. Milyen szomorú viszont, amit Lukács megállapít: „nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7). Az otthon, amelyet Isten keres, teljes mértékben emberi: „Isten temploma vagytok” (1Kor 3,16), mondja majd az apostol. Ennek a gyermeknek nem lesz hová lehajtania a fejét, mert úgy döntött, hogy velünk lesz mindenhol. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok” – ha kinyitjuk szívünk ajtaját, velünk marad.
Mária hallgatja meg elsőként a Szót, és ő az, aki elsőként az Úr rendelkezésére áll, Isten első otthona, a szövetség ládája. Vele az egész emberiség Isten otthonává válik. „íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” – mondja az angyalnak. Mária nem vár, nem kér időt. Nem világos előtte minden, de igent mond. Nem látja azonnal döntése gyümölcsét, nem azért mond igent, mert bizonyítékokat kapott. Nyissuk meg szívünket az evangéliumnak, és a világ megszabadul az ellenségeskedéstől, megnyílik a szeretetnek. Vegyük magunkra Isten és az emberek gyengeségének gondját, hogy rátaláljunk a szeretetre, amely soha el nem fogy. Fizikailag is készítsünk helyet annak, akinek nincs helye. Ne hagyjunk senkit sem egyedül! A karácsony az, hogy befogadjuk azt a gyermeket és bárkit, aki szegény és gyenge, mint ő. Ez a karácsony.
Ha Máriát utánozzuk, szabadok leszünk a szeretetre. Istennek semmi sem lehetetlen! Semmi sem lehetetlen annak, aki hisz. Kérjük az Urat, hogy olvassza meg fagyos szívünket, győzze le a félelmeinket, amelyek akadályoznak, és szabadítson meg az önmagunk iránti szeretettől, amely uralkodik rajtunk. Jöjj el hamar, Urunk, félelemmel és erőszakkal teli világunkba! Jöjj el, Urunk, taníts meg minket arra, hogy felismerjünk téged és teret adjunk neked, hogy újjászülethessünk veled az új életre!

Imádság az Úr napján