December 16., szombat

Mt 17,10–13. Illés már eljött, de nem ismerték fel

Előesti imádság  

 

¹⁰Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: »Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?« ¹¹Ő ezt felelte: »Illés valóban eljön, és helyreállít mindent, ^{(Mal 3,23-24) 12}De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.« ¹³Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. 

 

Az evangélium azt a rövid párbeszédet meséli el , amely Jézus és a tanítványok között zajlott a színeváltozás után, amikor lefelé jöttek a Tábor hegyéről. A látomás egyik főszereplőjéről, Illésről folyt a társalgás. A tanítványok egyre jobban meg voltak győződve arról, hogy Jézus a messiás. Az írástudók azonban továbbra is úgy tartották, hogy a messiás előtt Illésnek kell eljönnie. Malakiás könyvében valóban ez áll: „Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet” (Mal 3,23). Jézus megerősíti a tanítványokat a prófécia igazságában, de elmagyarázza nekik, hogy Illés már eljött. Mi több: a próféta sorsa („úgy bántak vele, ahogy akartak”) előre vetíti az Emberfia sorsát. Az emberek azonban nem ismerték fel, sőt, elutasították. A tanítványok azt hitték, hogy Jézus a Keresztelőről beszél. Ez az evangéliumi rész arra tanít, hogy mindenkinek, nekünk is szükségünk van valakire, aki előkészíti számunkra az Úr útját. Szükségünk van egy hangra, aki e világ és szíveink pusztaságában hangosan kiáltja, hogy nemsokára elérkezik valaki, aki igazán szeret minket. Mindig szükségünk van egy Illéshez hasonló prófétára, egy testvérre, aki beszél hozzánk és megérinti szívünket, hogy készen álljunk az Úr fogadására. Illés tehát Isten hirdetett szava, a ma is szóló prófécia. Szava, mint Sirák fiának könyve írja, a tűzhöz hasonló: „szava lángolt, mint az égő fáklya”. Illést elragadták, tűzszekéren vitték az égbe: ez azt jelenti, hogy Isten próféciája nem hal meg, ma is folytatódik mindazok tanúságtételében, akik szavaikkal és példájukkal sürgetnek ma is, hogy szeressük Istent. Mindannyiunktól azt kéri az Úr, hogy ne csukjuk be a szemünket, hogy meglássuk „Isten jeleit”, ne csukjuk be fülünket, hogy meghalljuk az evangéliumot, ne zárjuk be a szívünket, hogy fogadjuk az Urat, aki közénk születik. 

 

Előesti imádság