Szent
János apostol és evangélista ünnepe. Ő volt a tanítvány, „akit
kedvelt Jézus”, és aki a kereszt alatt Máriát saját anyjaként
fogadta magához.
János
20,2–8. János és Péter az üres sírhoz fut
2Elfutott
tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit
Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból,
és nem tudjuk, hová tették!« 3Erre Péter és a másik
tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. 4Ketten
együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint
Péter, és elsőként ért a sírhoz. 5Lehajolt, és
látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. 6Azután
odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba.
Látta letéve a gyolcsokat 7és a kendőt, amely a fején
volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen,
összegöngyölve. 8Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.
János
egyike annak a négy tanítványnak, akiket Jézus elsőként hívott
meg. A Tibériás tavának partján történt találkozásnak még a
pontos időpontjára is emlékszik az evangélista: délután négy
felé járt az idő. Hogy is felejthette volna el János azt a
találkozást, amely megváltoztatta az életét? Örökre
meghatározták életét ezek az órák, ahogy Péterét is. János
attól kezdve Jézus tanítványává lett. Az evangéliumi hagyomány
úgy mutatja be, mint a tanítványt, „akit kedvelt Jézus”. Az
utolsó vacsorán például a tanítványok közül egyedül ő
hajthatta az Úr keblére a fejét. Péterrel és Jakabbal elkísérte
Jézust az olajfák hegyére, halálfélelme idején. A többi
tanítványhoz hasonlóan azonban ő is elmenekült, hogy aztán
visszatérjen, és kövesse a kereszt lábáig, ahol teljesíti a
kérést, hogy magához vegye Máriát. Húsvét napjának hajnalán
találkozunk vele, amikor Péterrel együtt a sír felé fut.
Fiatalabb volt Péternél, hamarabb ért oda, látta a gyolcsot a
földön, de nem ment be. Megvárta a korban előtte járó Pétert.
Az egyházatyák így kommentálják a jelenetet: a szeretet
gyorsabban fut és előbb ér oda. János azonban meg tudja várni,
hogy a másik is odaérjen, hogy testvérével együtt lépjen be a
sírboltba. Az ember sohasem fut egyedül. János megértette, hogy
Jézus kettesével küldte tanítványait. Azon a reggelen is ketten
léptek be a sírba. És János, amint belépett, „látta és
hitt”. Megértette, hogy Jézus testét nem lopták el, hiszen ott
volt a gyolcs, ahova a testet fektették. És hitt. A negyedik
evangéliumban és leveleiben őrzött tanúságtételének
középpontjában az Isten és a testvérek iránti szeretet
hirdetése áll, ebben látta mestere üzenetének lényegét,
„szívét”. Azt mondják, hogy a már nagyon idős Jánost
egyszer egy székben bevitték a keresztények gyűlésére, és ott
egyre csak a szeretet parancsát ismételgette. Amikor megkérdezték
tőle, miért ismételgeti, azt felelte: „Mert ez az Úr parancsa!
Ha valaki ezt gyakorolja, az elég is”.
Karácsonyi
imádság
