Szent Miklós (†343) ünnepe, akinek
ereklyéit Bariban őrzik. A kis-ázsiai (ma Törökország) Mira püspöke volt;
tisztelete minden keleti egyházban él.
29Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. 30Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket. 31Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult és dicsőítette Izrael Istenét.
32Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.” 33A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” 34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.” 35Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. 36Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. 37Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Galileába visszatérve Jézus ismét felmegy a hegyre.
Valószínűleg a tó északkeleti partján található magaslatról van szó, ahova
könnyen el lehetett jutni a betegeket szállítva is, hogy Jézus meggyógyítsa
őket. A magas hely, ahol láthatóvá válik a Fiú és az Atya közti egyedülálló
bensőséges kapcsolat, valóságos szentéllyé válik, ahová elvihetik a betegeket,
a szegényeket, a bénákat befogadásért és gyógyulásért: Jézus meggyógyítja a
betegeket és szól mindenkihez. A szöveg mintha azt sugallná, hogy három napon
keresztül fel sem hagy a gyógyítással és a tanítással. Micsoda ellentétben áll
a nép kitartása, ahogy a kényelmetlenségek ellenére is kitart Jézus mellett, a
mi lustaságunkkal, szórakozottságunkkal, amikor Isten igéjét hallgatjuk! Már
három teljes nap óta ott hallgatták Jézust. Végül Jézus az, aki megsajnálja a
tömeget és úgy dönt: miután az Ige kenyerével táplálta szívüket, most testi
kenyérrel is táplálni akarja őket, jelezve ezzel, hogy szívén viseli egész életünket,
gondja van szívünkre és testünkre egyaránt. A tanítványok érzéketlenek a
sokaság helyzetével szemben. Nem törődnek azzal a szükségletükkel, hogy
táplálékhoz jussanak. Amikor pedig Jézus felhívja rá a figyelmüket, nem telik
tőlük több, mint beletörődésük kinyilvánítása: semmit sem lehet tenni. Jézus
azonban, aki soha nem törődik bele, arra kéri őket, hogy kérjenek kenyeret az
emberektől. Az evangélium másodszor számol be erről a csodáról, amely egy
pogány területen – úgy is mondhatnánk: a periférián – megy végbe, mintegy
jelezve, hogy mindenki Jézustól vár táplálékot. A tanítványok engedelmeskednek
Jézusnak, és hét kenyeret találnak. A kenyérszaporítás első elbeszélésétől
eltérően itt hét kenyérről van szó, ahogy majd hét kosár maradékot fognak összegyűjteni
is. A hetes szám a teljességet jelzi. Mintha azt üzenné, hogy nem egyszerű
alamizsnáról van szó, hanem valódi ételről. Ezt a feladatot bízza Jézus
Egyházára, tanítványaira. Nem véletlenül választanak majd pontosan hét
diakónust az asztal szolgálatára. Jézus kezébe veszi a hét kenyeret, és
megsokasítja, hogy jusson mind a négyezer jelenlévőnek. Ez a csoda a
szenvedélyes szeretetből születik, a fáradt és kiéhezett sokaság iránt. Ez az
evangéliumi történet arra hív, hogy minket is ugyanaz az együttérzés töltsön
el, amellyel Jézus fordul a gyengék és a szegények felé, hogy mi is részt
vehessünk abban a csodában, ami a szeretet megszaporítása.
Imádság a
szentekkel
