December 29., péntek

Szent Dávid próféta emlékezete. Neki tulajdonítanak több zsoltárt. A zsoltárokból táplálkozik ősidőktől fogva a zsidók és a keresztények imádsága. Becket Szent Tamás emléknapja, aki az igazságosság és az egyház méltóságának védelmezője. Boldog Salkaházi Sára emléknapja, akit 1944-ben ezen a napon lőttek a Dunába, mert zsidó asszonyok és lányok életét mentette.

 

Lukács 2,22-35. Nemzetek világossága

Karácsonyi imádság 

²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« , ^{(Kiv 13,2.12) 24}és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«. ^{(Lev 12,8) 25}Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. ²⁷Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,
³⁰mert látták szemeim
üdvösségedet, ^{(Iz 40,5) 31}melyet minden nép
színe előtt készítettél, ^{(Iz 52,10) 32}világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«. ^{(Iz 42,6; 49,6;Iz 46,13)}

³³Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. ³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak ³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

Szép jelenetet mutat be az evangélium, az öreg Simeon és az újszülött Jézus találkozását. Az evangélista elbeszéli, hogy Mária és József felment a jeruzsálemi templomba, ahol a mózesi törvény szerint fel kell ajánlani elsőszülötteket az Úrnak. Azon a reggelen az agg Simeon is felment a templomba. Ketten zarándokolnak el tehát a templomhoz, a názáreti család és az idős Simeon. Mindketten fentről kaptak ösztönzés az úthoz. Mária és József a törvény, Simeon pedig a Szentlélek buzdításának engedelmeskedett. Az evangélista hangsúlyozza, hogy Simeon „igaz és istenfélő ember" volt, azaz engedte, hogy élete során a Lélek vezesse. Nem saját szokásait, megérzéseit követte. Nem is egyszerűen arra törekedett, hogy betartsa a vallási szertartások külsődleges előírásait. A Szentlélek „indítására" cselekedett, írja Lukács. Lelki ember, hívő, aki hagyja, hogy Isten és az ő akarata irányítsa, aki napjai során Isten jeleit fürkészi szíve mélyén. Simeon nincs eltelve önmagával. Mindennap várta az Urat és a hit tekintetével fürkészte, ami körülötte történt. Istenkeresése közben megértette, hogy nem hal meg addig, amíg nem látja meg a Messiást. Amikor meglátta a gyermekét bemutató kicsiny názáreti családot, szívében megvilágosodott. Igen, ha az ember folyamatosan Istent keresi, elérkezik a pillanat, amikor meglátja. Simeon karjába vette a kisgyermeket és elmondta a Szentírás egyik legszebb imádságát: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet." Simeon az elsők között van, akik találkoznak a gyermekkel. Az elsők között van, akik megértik különleges küldetését: ő a népek világossága. Simeon hittel teli tekintete a mélybe lát. Máriához fordul, és elmondja neki, hogy tőr járja át majd a lelkét. Mária talán majd visszaemlékszik ezekre a szavakra, amikor a katona lándzsája átjárja nemcsak fia, hanem az ő szívét is. Őrizzük meg, hordozzuk szívünkben ezeket az evangéliumi szavakat, hogy mi is elteljünk azokkal érzésekkel, amelyekkel azok a zarándokok a templomban. 

 

Karácsonyi imádság