December 26., kedd

Szent István első vértanú és diakónus ünnepe 

 

Máté 10,17–22. A tanítványok üldöztetése

 Karácsonyi imádság

¹⁷De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. ¹⁸Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.

²¹Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket. ²²Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

Még alig ünnepeltük meg Jézus születésének szent misztériumát, amikor a liturgia máris az első keresztény vértanú, István mennyei születésére emlékeztet minket. Ő a szeretet evangéliumáról szóló tanítás elsőként beérett gyümölcse. Ugyanez a szeretet késztette magát az Istent, hogy elküldje Fiát a földre és közöttünk állítsa fel sátrát. Mától kezdve ezekben a napokban az egyház különböző tanúságtevők emlékén keresztül azt mutatja meg, hogy miért testesült meg Isten Fia: azért, hogy elvezesse az embereket a véget nem érő szeretet mennyországába. Az evangéliumi részlet, amelyet a liturgia ma olvastat velünk, Jézusnak abból a beszédéből való, amellyel elküldte a tizenkettőt: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!”. Ezek a szavak alapozzák meg István küldetését, ahogy minden korok tanúságtevőinek küldetését is. A tanítványok azonnal megértették a Mester szavait, és aggodalom töltötte el őket. Ő azonban megnyugtatta őket: Ő maga mindig velük lesz, és Lelke lesz majd a támaszuk. István volt az első vértanú, az első bárány, akit mesteréhez hasonlóan föláldoztak. István Pállal együtt Gamáliel tanítványa volt, azután az apostolok tanításához csatlakozott és később a hét diakónus közé választották, a szeretetszolgálatra. „Kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében”, olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben. Nem hallgathatott az evangéliumról, amelyet hallott és amely az ő életét is megváltoztatta. És nem adta meg magát akkor sem, amikor lesújtott rá az ellenségeskedés és az erőszak. Mestere példája nyomán, miközben megkövezték, arra kérte Istent, hogy fogadja be lelkét, és bocsásson meg üldözőinek. István vezeti azok hosszú sorát, akik különböző helyeken és korokban életük feláldozása árán is tanúságot tettek és tesznek az evangéliumról. Ők mindannyian, akik látták, „hogy megnyílt az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján”, ma a mennyben vannak, és „színről színre látják” Istent. Ránk pedig drága példájukat hagyják, megmutatják, hogyan hallgassuk az evangéliumot és hogyan kövessük Jézust. 

 

Karácsonyi imádság