December 8., péntek

Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe

Ter 3,9–15.20; Zsolt 97(98); Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38.

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával

²⁶A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. ²⁸Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” ²⁹E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. ³²Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” ³⁴Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.” ³⁸Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott. 

Mária szeplőtelen fogantatását ünnepeljük, vagyis azt, hogy Mária szeplőtelenül fogant szüleitől, akiket a hagyomány Joakim és Anna néven tart számon. Máriát fogantatásától elárasztotta Isten irgalma. Nem érdemeiért, hanem kegyelemből. Lukács evangéliuma Názáretben láttatja őt, immár fiatal lányként. Isten tekintete azonban már fogantatása pillanatától fogva rajta nyugodott – ezt a misztériumot ünnepeljük a mai ünnepen. A mennyei Atya úgy akarta, hogy tiszta legyen a bűn minden szeplőjétől, hiszen maga az Isten Fia születik majd tőle. E misztérium által felismerjük Máriában Sion leányát, akiről az Ószövetség beszél: Izrael szegényeinek, annak a kicsiny maradéknak a szimbólumát, akit az Úr lefoglalt magának, hogy elvigye az üdvösséget minden népnek.

Amikor megemlékezünk Mária szeplőtelen fogantatásáról, emlékeinkbe idézzük mindazokat a tanítványokat, férfiakat és nőket, akik várják az üdvösséget. Isten tekintete, ahogy megpihent Márián, megpihen a hívők közösségén is, mindannyiunkon, minden emberen. Pál apostol így ír az efezusiaknak: „Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef 1,4). Máriát és vele együtt minket is még a teremtés előtt kiválasztott Isten, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. Az apostol nem véletlenül mondja: „választott ki minket”, nem pedig, hogy „mi választottuk”.  Igen, mindannyian mindenekelőtt Isten szeretetének a gyümölcsei vagyunk, az ő szíve gondolt el minket, ezért jöttünk világra. Ezért hisszük, hogy az élet, mindenki élete: szent, kezdettől fogva mindörökké. S mindannyiunkat arra hívott, hogy Isten csodáit vigyük végbe. Senki nem véletlenül létezik. Isten mindannyiunkra bízott valamilyen feladatot annak a világnak az építésében, amelyben a béke uralkodik. Ezért nagy felelősség, hogy milyen választ adunk Isten megkülönböztető szeretetére és a ránk bízott feladatra.

Az evangélium azt a pillanatot meséli el, amikor az angyal átadja Máriának Isten meghívását, és Mária elfogadja, hogy Jézus anyja legyen. Nem volt neki könnyű befogadni, amit az angyal kért tőle, szavai egyenesen zavarba ejtik. Nem tartotta nagyra magát, de azok a szavak teljesen felborították azokat a terveket, amelyeket életére nézve elhatároztak. Mária ezért nem repes a büszkeségtől, éppen ellenkezőleg: zavarba jön. Bizony, így kellene történnie velünk is valahányszor az evangéliumot hallgatjuk. Az evangélium ugyanis mindig megváltoztatja a mi terveinket, hogy Isten terveibe vonjon be minket.  Velünk ellentétben Mária nem a saját erejében bízik, hanem Isten szavában. Ezért mondja: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Mária, akit Isten elsőként szeretett, az első, aki igent mond hívására, amelyet az angyal visz hírül neki. Mária most itt áll előttünk: szemléljük, hogy követhessük, és vele együtt zenghessük az Úr szeretetét, amelyet szívünkbe kiárasztott.

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával