Lukács
1,57-66. Keresztelő János születése
57Azután
eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.
58Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy
irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.
59Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek
körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták
nevezni. 60De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem,
hanem Jánosnak fogják hívni.« 61Erre azt mondták: »De
hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«
62Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt
nevezni. 63Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.
64Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve,
megszólalt, és magasztalta Istent. 65Félelem szállta
meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész
hegyvidékén. 66Mindannyian, akik hallották, a szívükbe
vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert
az Úr keze volt vele.
Keresztelő
János az utolsó próféta: egyesíti magában az Ószövetség
egész, Jézus misztériuma felé mutató profetikus hagyományát. A
Zsidókhoz írt levél emlékeztet rá: „Sokszor és sokféle módon
szólt Isten hajdan az atyákhoz, ezekben a végső napokban Fiában
szólt hozzánk." (Zsid 1,1-2) Úgy is mondhatjuk, hogy a
Keresztelő Isten utolsó kegye, az utolsó próféta, mielőtt az Úr
szava által közvetlenül szólna hozzánk. Lukács evangélista
bemutatja Zakariás és Erzsébet fiának születését.
Hangsúlyozza, hogy Isten beavatkozásának műve, aki termékennyé
tette Zakariást és Erzsébetet. A gyermek születésének csodája
láttán Zakariást öröm tölti el, felismeri, hogy Isten
beavatkozásának köszönhetően történt a különleges születés.
.A hitetlenségben töltött idő után végre ráébred, hogy Isten
szava erős és hatékony. Hívő ember lett belőle. Nem néma
többé, nyelve megoldódik, és tud beszélni. Szíve megtelik
örömmel a fiú miatt, aki Isten szava meghallgatásának gyümölcse.
János születése nemcsak Zakariás házában vált ki csodálkozást,
hanem a szomszédok között is. Ez történik mindig, valahányszor
valaki meghallgatja az evangéliumot és valóra váltja: az
evangéliumi szeretet hatására az emberek között újfajta légkör
alakul ki, ünnepi légkör, csodálat az iránt, amit a szeretet
okozott. Az evangélium meghallgatása a világ megváltoztatásának
útja. Nem banális, a felszínen kanyarog ez az út, hanem a
mélyben, és az égbe vezeti a világot. Hamarosan belépünk a
karácsonyban, az Ige testté lesz, hogy megmentse a világot a
bűntől és a haláltól. A karácsony ezt kéri tőlünk:
szülessünk újra Jézussal. A karácsony azt jelenti, szívünkbe
fogadjuk az Igét (Jézust), a saját testünkké tesszük, vagyis
új, szent történetté. Angelus Silesius, egy 17. századi
misztikus, aki jól ismerte a hit e dinamikáját, ezt mondta:
„Megszülethet Krisztus ezerszer is Betlehemben, ha nem születik
meg a szívedben, örökre elvesztél."
Előesti
imádság
