21Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 22Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” 23Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 24Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”
A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus missziós útra
küldött, megtapasztalta az evangélium erejét, amely meg tudja változtatni önnön
életüket és a világ életét. Visszatérve elbeszélik Jézusnak rendkívüli missziós
tapasztalataikat. A látott csodák örömmel töltötték el őket. Jézus maga is
„kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben”. Ez az öröm abból
születik, ahogy látja beérni az evangélium első gyümölcseit tanítványai keze
nyomán, akiket meghívott, hogy részesei legyenek művének, álmának, hogy megszabadítja
az embereket a gonosz hatalmából. Jézus, a történtektől meghatottan, az égre
emeli tekintetét és hálát ad az Atyának, amiért úgy döntött, hogy szeretetének
titkát ezeknek a tanítványoknak nyilvánítja ki, akik rábízták magukat. A törvénytudók és a szabálykövetés dominálta
vallásos szemlélettel szemben az Atya azokat választotta ki, akik hagyták, hogy
Jézus megérintse a szívüket, és teljesen ráhagyatkoztak. A hit nem elvont
igazságok melletti elköteleződés, hanem annyi, mint közösségben élni Jézussal.
S vele együtt az Atyával is, ahogy Jézus el is magyarázza: „Senki sem tudja,
hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni”. Az apostolok minden öröme abban áll, hogy
ismerhetik Jézust és az Atyát. Az Atyát magasztaló szavai végén Jézus
elmagyarázza ezt a tanítványoknak, és arra buzdítja őket, hogy merítkezzenek
meg ebben az örömben. Boldognak nevezi őket, amiért részt vehetnek az ő
küldetésében. Boldogok, mert annak az új történetnek a szívébe léphetnek be,
amelyet Isten most kezd el az emberekkel. „Kicsinyek”, nem saját
bölcsességükkel vannak eltelve, ezért megérthetik annak a küldetésnek a
nagyságát, amelyet Jézus rájuk bíz. Sok „próféta és király” vágyott arra, amit
ők átélnek. Az Úr azonban őket választotta ki, hogy részt vegyenek új
országának építésében, amelyben a béke, az igazságosság és a szeretet
uralkodik. Az Úr miránk is bízza ezt az evangéliumi oldalt, az utolsó óra
tanítványaira, hogy mi is folytathassuk az evangélium hirdetését, amely
megváltoztatja a világot. Ez a mi örömünk.
Imádság
Máriával, Urunk édesanyjával
