December 19., kedd

Lk 1,5-25. Keresztelő János születésének hírüladása Zakariásnak

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

 

⁵Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. ⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. ⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, ⁹s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, ¹⁰miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. ¹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. ¹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. ¹³Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. ^{(Ter 17,19) 14}Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. ^{(Szám 6,3; Bír 13,4) 16}Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. ¹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.« ^{(Mal 3,23-24) 18}Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« ¹⁹Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. ²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«

²¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. ²²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.
²³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. ²⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ²⁵»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.« 

 

Lukács evangélista a prológus első négy verse után azzal kezdi elbeszélését, hogy az angyal megjelenik Zakariásnak a templomban, hogy hírül adja neki egy fiú születését, akit Jánosnak kell neveznie. Ez az első hírüladás, amely Jézus születésének misztériumára utal. Ezt követi a második, az angyali üdvözlet, amikor Gábor angyal jelenik meg Máriának. Isten közvetlenül beavatkozik az emberi történelembe, már nem prófétái által, hanem saját Fia személyében. Egy nagy prófétának, aki minden más prófétánál nagyobb, elő kell készítenie eljövetelét. Az ő születése is isteni beavatkozásra történik. Zakariás és Erzsébet meddők voltak, ráadásul idősek is. Nem vártak már mást, mint az életük végét, beletörődtek abba, hogy csak ez következhet már. Az idős Zakariásban megláthatjuk sok idős férfi és nő történetét, akik beletörődnek, hogy életük utolsó éveit többé-kevésbé szomorúan fogják leélni. De meglátjuk ebben a megöregedett világ szomorúságát is, egy olyan világét, amely a legszörnyűbb dolgokba is beletörődik, mint a háború. Mély fáradtság uralkodik, amely megakadályozza, hogy az ember álmodjon, remélje a lehetetlent is. A világ – mondják, akiknek meddő a szívük – nem változhat. És ekkor lép közbe Isten. Elküldi az angyalt Zakariáshoz, amikor a templomban tartózkodik, hogy hirdesse neki: Erzsébettel fiuk születik. Zakariásnak, aki már minden reményét elveszítette, eláll a szava is, megnémul. Az Úr szeretete sokszor a hitetlenségünkbe ütközik, és bár a miénk az evangélium kincse, mégis olyanná válunk, mintha némák lennénk, képtelenek vagyunk beszélni és remélni. Aki nem hallgatja az evangéliumot, beszélni sem tud. De Isten szeretete a mi hitetlenségünket és meddőségünket is legyőzi. És akkor Erzsébet idős korára fiút fogan. Senki sem olyan idős, hogy ne láthatna, cselekedhetne új dolgokat! Senki nem annyira meddő, hogy ne nemzhessen új életet. Az evangéliumnak ezek a szavai felkészítenek minket a karácsony befogadására, arra, hogy ne zárjuk be szívünket az Úr szeretete előtt, amely mindent megtesz, hogy üdvözítsen minket.

Imádság az Úr anyjával, Máriával