Damaszkuszi Szent
János egyházatya és szerzetes emléknapja, aki a VIII. században
élt Damaszkuszban. Vagyonát szétosztotta a szegények között,
majd bevonult a Jeruzsálem közelében lévő Szent Szába
monostorba. Imádkozzunk a szíriai keresztényekért.
Máté 8,5-11. Sokan
jönnek majd napkeletről és napnyugatról
5Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: 6»Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.« 7Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.« 8De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. 9Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ‘Tedd ezt!’, megteszi.«
10Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: »Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. 11Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. 12Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!«
Ez
a százados, aki elindul otthonából, hogy Jézushoz menve
gyógyulást kérjen valaki számára, az advent embere, aki nem
törődik bele szolgája betegségébe. Számunkra is meghívás ez:
forduljunk az Úrhoz, hogy lépjen közbe és hozza el a gyógyulást
és az üdvösséget. A századosnak minden oka megvolt rá, hogy
bezárkózzon a beletörődésbe. Nem csak, hogy nem részese Izrael
hitének, hanem egyenesen az országot megszálló idegen katonaság
kötelékébe tartozik. Mindez elég volna ahhoz, hogy megakadályozza
őt abban, hogy ettől a Mestertől kérjen segítséget. Ám ő
nagyon aggódik beteg szolgája állapota miatt. Ez az aggodalom
ösztönzi őt arra, hogy elinduljon hazulról, és Jézushoz menjen.
Megérzi, hogy elég, ha szívéből akár egy kis darabot ennek a
mesternek a jóságos kezeibe helyez, és könyörgése
meghallgatásra talál. Jézus
a százados szívében olvas és annak az embernek a nagylelkűségével
válaszol, aki képes meghatódni.
Még többre is kész, mint amit a százados kért tőle. Azt
válaszolja neki, hogy elmegy házába és meggyógyítja a
szolgáját. A százados pedig az Istentől jött próféta láttán
nyomban ráébred saját szegénységére és semmiségére.
Azt válaszolja , hogy ő maga nem méltó rá, hogy Jézus hajlékába
jöjjön. Tudta, hogy a zsidók számára betérni a pogányok
házaiba tisztátalanná válást vonhatott maga után. Szégyent
érez egy ilyen jó ember láttán, és nem akarja őt kellemetlen
helyzetbe hozni. Mert Jézus jóságához nem fér számára kétség.
Ekkor pedig megmutatja hitét abban, hogy a szív hatalmával
kimondott szó erős és hatékony. Kimondja azokat a fenséges
szavakat, amelyeket a liturgia
– visszhangozva Jézus ámulatát – mai napig az ajkunkra ad:
„“Uram, nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és
meggyógyul a szolgám”.
Jézus dicséri ezt a rendkívüli hitet. A százados pogány, mégis
hatalmas hite van. A hit ugyanis nem azt jelenti, hogy valamilyen
csoporthoz, hanem hogy Jézus szívéhez tartozunk. A százados pedig
ezt hallhatja: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!”. Az Úr,
mondhatnánk, meghajlik hite előtt. A szolga pedig A szolga pedig
„még abban az órában meggyógyult”,
jegyzi meg az evangélista, mintegy kiemelve Jézus szavának
azonnali hatalmát. Valójában a százados is meggyógyult: Jézussal
találkozva felfedezte méltatlanságát, de megtalálta azt, a
mélyen megérti őt. A százados ma úgy áll előttünk, mint aki
megmutatja az utat találkozáshoz a közénk eljövő Úrral.
Imádság a
betegekért
