December 15., péntek

Gigi emlékezete, egy nápolyi kisfiúé, aki erőszakos halállal halt meg. Vele együtt emlékezünk minden gyermekre, aki az emberek erőszakossága miatt szenved és hal meg. Imádkozzunk a gyermekekért.

Mt 11,16–19. Nem hallgattak sem Jánosra, sem Jézusra

16Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek, 17és mondják:
‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’
18Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’ 19Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.

Isten szava továbbra is velünk van, hogy felkészítsük szívünket az Úr Jézus befogadására, aki hamarosan közénk születik. A mi nemzedékünk számára is elérkezett az idő, hogy engedjük, hogy az evangélium szavai megérintsék a szívünket. Könnyű engedni a kísértésnek, hogy a legkülönfélébb kifogásokat sorakoztassuk fel, mert nem akarjuk meghallgatni az evangélium buzdítását, hogy egész szívünkkel térjünk meg az Úrhoz. Hányszor mondhatják el, sajnos, minekünk is: „Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok”. Mindannyian ösztönösen hajlunk arra, amire a nehéz időszakok amúgy kiváló ürügyül szolgálnak, hogy csak magunkra gondoljunk, leragadjunk azoknál a dolgoknál, amelyek minket érintenek és ránk vonatkoznak, az egyetlen betéve tudott szólamunknál, amelyet követünk. Félredobunk mindent, ami megzavarhatja nyugalmunkat. Lényegében csak saját magunkban bízunk, senki másban. A hit útja azonban – amelynek természetesen szüksége van ugyan az értelemre is – a szíven keresztül vezet, vagyis az Istenre való ráhagyatkozáson és evangélium befogadásán át: ez az élő ige megvilágosít és melenget. Ám ahogyan annak idején Keresztelő János és népe számára, úgy számunkra is eljön a választás pillanata, vagyis el kell döntenünk, hogy Jézust követjük, vagy továbbra is a saját fejünk után járunk. Ezt a döntést pedig nem halogathatjuk tovább, a karácsony közelsége segít, hogy megértsük és meghozzuk. Az a „bölcsesség”, amelyet ebben az időben el kell sajátítanunk, nem más, mint a karácsony nagy misztériumának megértése: Isten annyira szeret minket, hogy gyermekké lesz, csak hogy mellettünk lehessen. A karácsony Isten szeretetének különleges „műve”. Ezért olyan jó várakozni az érkező Gyermekre, aki eljön, hogy mindannyiunk szívét meglágyítsa és befogadhassuk szívünkbe.
 
A Szent Kereszt imádsága