December 3., advent első vasárnapja

Xavéri Szent Ferenc jezsuita misszionárius emléknapja, aki a XVI. században hirdette az evangéliumot Indiában és Japánban.

Iz 63,16b-17.19b;64,2-7; Zsolt 79(80); 1 Kor 1,3-9; Mk 13,33-37


Az advent, amely a liturgikus évet megnyitja, Jézus születésére készít fel minket. A liturgia Izajás próféta ősi imádságát adja ajkunkra: „Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (Iz 63,19). Ez ennek az adventnek az imádsága. A mi imádságunk is, de mindenekelőtt annak a sokaságnak a kiáltása, akik nálunk jobban várják, hogy valaki eljöjjön és megváltsa őket. Mindnyájunknak szükségünk van rá, hogy az Úr visszatérjen és meglátogassa a földet. Ha hiányzik a nagyobb igazságosság, a szolidaritás, a széleskörű és tartós béke iránti vágy, akkor a világnak nem lesz jövője. 
Az advent arra hív, hogy emeljük föl tekintetünket önmagunkról. Az evangélium figyelmeztet: „Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.” (13, 33). Jézus pedig a hívőt ahhoz a kapushoz hasonlítja, aki várja a pillanatot, amikor ház ura megérkezik: ébernek kell lennie és a kapunál állnia, hogy a kellő pillanatban kinyithassa hazatérő ura előtt. Nyilván saját szívünk kapujáról is szó van, de házaink ajtajáról is, hogy befogadjuk a szegényeket és azokat, akik segítséget kérnek. Ők is „házunk urai”. A Jelenések könyvében olvassuk: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20). 
Jézus tanítványa számára minden idő a virrasztás ideje. Tudjuk, mennyire könnyen ellustulunk és belefeledkezünk saját dolgainkba. Épp ezért hallgassuk meg most ezt az evangéliumot, hogy ne törjön ránk az álmosság és ne fogjon el a közöny. Nehogy úgy járjunk, mint Betlehem lakói, akiknek egoizmusa és tompultsága nem engedte, hogy megnyissák ajtajukat Mária és József előtt, akik szállást kértek, és ezért Jézusnak hajlékaikon kívül kellett megszületnie. „Imádkozzunk és virrasszunk” ebben az időben, hogy meg ne ismétlődjék mindez napjainkban is. Ezt az adventet azért kapjuk, hogy kinyissuk az ajtót az Úr előtt, aki eljön. Nagy Szent Vazul, aki tudta, hogy az advent egyenesen hitünk szívébe vezet be minket, ezt mondta: keresztény az „aki minden nap és minden órában virraszt, mert tudja, hogy az Úr eljön”.
Imádság az Úr napján