Xavéri Szent Ferenc
jezsuita misszionárius emléknapja, aki a XVI. században hirdette
az evangéliumot Indiában és Japánban.
Iz
63,16b-17.19b;64,2-7; Zsolt 79(80); 1 Kor 1,3-9; Mk 13,33-37
Az
advent, amely a liturgikus évet megnyitja, Jézus születésére
készít fel minket. A
liturgia Izajás próféta ősi imádságát adja ajkunkra: „Ó,
bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (Iz 63,19). Ez
ennek az adventnek az imádsága. A mi imádságunk is, de
mindenekelőtt annak a sokaságnak a kiáltása, akik nálunk jobban
várják, hogy valaki eljöjjön és megváltsa őket. Mindnyájunknak
szükségünk van rá, hogy az Úr visszatérjen és meglátogassa a
földet. Ha hiányzik a nagyobb igazságosság, a szolidaritás, a
széleskörű és tartós béke iránti vágy, akkor a világnak nem
lesz jövője.
Az advent arra hív,
hogy emeljük föl tekintetünket önmagunkról. Az evangélium
figyelmeztet: „Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok,
mikor jön el az idő.” (13, 33). Jézus pedig a hívőt ahhoz a
kapushoz hasonlítja, aki várja a pillanatot, amikor ház ura
megérkezik: ébernek kell lennie és a kapunál állnia, hogy a
kellő pillanatban kinyithassa hazatérő ura előtt. Nyilván saját
szívünk kapujáról is szó van, de házaink ajtajáról is, hogy
befogadjuk a szegényeket és azokat, akik segítséget kérnek. Ők
is „házunk urai”. A Jelenések könyvében olvassuk: „Nézd,
az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót
nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20).
Jézus tanítványa
számára minden idő a virrasztás ideje. Tudjuk, mennyire könnyen
ellustulunk és belefeledkezünk saját dolgainkba. Épp ezért
hallgassuk meg most ezt az evangéliumot, hogy ne törjön ránk az
álmosság és ne fogjon el a közöny. Nehogy úgy járjunk, mint
Betlehem lakói, akiknek egoizmusa és tompultsága nem engedte, hogy
megnyissák ajtajukat Mária és József előtt, akik szállást
kértek, és ezért Jézusnak hajlékaikon kívül kellett
megszületnie. „Imádkozzunk és virrasszunk” ebben az időben,
hogy meg ne ismétlődjék mindez napjainkban is. Ezt az adventet
azért kapjuk, hogy kinyissuk az ajtót az Úr előtt, aki eljön.
Nagy Szent Vazul, aki tudta, hogy az advent egyenesen hitünk szívébe
vezet be minket, ezt mondta: keresztény az „aki minden nap és
minden órában virraszt, mert tudja, hogy az Úr eljön”.
Imádság az Úr
napján
