Iz 40,25–31 – Az Úr erőt ad a fáradtaknak
25»Kihez hasonlíthatnátok engem,
hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent.
hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent.
26Emeljétek a magasba szemeteket,
és nézzétek: ki teremtette ezeket?
Aki előhozza szám szerint seregüket,
és mindnyájukat nevén szólítja;
nagy ereje és erős hatalma miatt
egyikük sem marad el.
és nézzétek: ki teremtette ezeket?
Aki előhozza szám szerint seregüket,
és mindnyájukat nevén szólítja;
nagy ereje és erős hatalma miatt
egyikük sem marad el.
27Miért mondod, Jákob,
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?
28Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen.
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen.
29Erőt ad a fáradtnak,
és az erőtlennek megsokasítja erejét.
és az erőtlennek megsokasítja erejét.
30Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,
s az ifjak is megbotolva eleshetnek;
s az ifjak is megbotolva eleshetnek;
31de akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.
Életünk során sokszor
megfeledkezünk valódi helyzetünkről és a történelmi valóságról: elvakít a gőg
és az ostobaság, és eltakarja előlünk azt a gyengeséget, ami mindannyiunk
életét meghatározza. Abban bízunk, hogy majd önmagunkban vagy valamilyen
bálványban – a gazdagságban, a karrierben, a személyes jólétben – megtaláljuk
az üdvösségünket. A próféta arra hívja Izraelt, hogy nézzen körül, vegye számba
a föld nemzeteit, akár az erősnek és rendíthetetlennek tűnőket is, és ismerje
fel gyöngeségüket. Arra buzdít, hogy emeljük föl tekintetünket, hogy meglássuk
Isten szeretetének erejét, aki mindent teremtett és fenntart. A mi erősségünk
az Úrban van. Ez a lelki rálátás, amely az imádságból és Isten szavának
hallgatásából fakad, megtisztítja szívünk látását és megszabadít attól, hogy
bálványokra hagyatkozzunk. És soha ne feledjük: saját énünk a legelső bálvány,
amelynek szolgálatára mindannyian kísértést érzünk. Van aki egolatriának,
önimádatnak nevezi az én valóságos kultuszát, amely annyira elvakít, hogy
oltárán a legszebb dolgokat is föláldozzuk. A próféta kérdések könyörtelen
sorával ébreszt tudatára Istennek és az ő nagyságának. Egyedül az Úr nagy, és
egyedül ő kormányozza a világot és a történelem folyását. Aki az Úrban bízik,
segítséget és vigaszt talál, támaszra lel, és erő tölti el. A próféta
mindannyiunkat buzdít, fiatalokat és öregeket egyaránt: „Akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki,
járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” Ő, az ég és a föld, minden látható és
láthatatlan dolog Teremtője a mi támaszunk és segítségünk. Ne adjuk fel a
reményt az élet fáradalmai között, hanem hagyatkozzunk az Úrra, és új erőt
nyerünk, hogy szaladjunk jelenlétében.
Imádság a szentekkel
