December 4., szerda

Damaszkuszi Szent János szerzetes és egyházatya ünnepe: Damaszkuszban élt, a VIII. században, javait szétosztotta a szegényeknek, és belépett a Jeruzsálem közelében lévő Szent Szabbász-kolostorba (Mar Szabbasz); imádság a szíriai keresztényekért

Iz 25,6–10a – Az Úr lakomát készít minden nép számára

Imádság a szentlélekkel

6Készít majd a Seregek Ura
minden népnek ezen a hegyen
zsíros lakomát,
lakomát színborokból,
zsíros, velős falatokból,
letisztult színborokból.

7Ezen a hegyen leveszi a leplet,
a leplet, amely minden népre ráborult,
és a takarót, amely minden nemzetre ráterült.

8Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált,
és letörli a könnyet minden arcról,
népe gyalázatát elveszi az egész földről.
Bizony, az Úr szólott!

9Ezt mondják majd azon a napon:
»Íme, a mi Istenünk ő,
benne reméltünk, hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, benne reméltünk,
ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!

10Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.

A próféta úgy állítja elénk az üdvösséget, mint egy minden nép számára készített lakomát, ahonnan senki nincs kirekesztve. Isten álma a kezdetektől fogva egyetemes, ő minden nép Atyja, s azt akarja, hogy mindannyian üdvözüljünk. Az adventi idő ennek a lakomának az örömét engedi előre megízlelnünk. Pedig ma sajnos még a keresztények között is sokan gondolják úgy, hogy az üdvösség saját személyes jóllétüket, a nyugodt életet jelenti. És hányan vannak azok – túl sokan! – akiket ma is, gyakran akár erőszakkal, kirekesztenek az élet lakomájáról. Sajnálatos módon a globalizáció nem járt együtt az asztal kibővítésével, hogy mindenki részt vehessen ezen a lakomán. Ám a Biblia jelen szakasza föltárja előttünk Isten nagy álmát: hogy minden nép üdvözüljön. Nincs csak egyvalakinek vagy talán egy önmagát tökéletesnek tartó csoportnak fenntartott üdvösség. A próféta azt sugallja, hogy az Úr saját kezével készít lakomát a népek számára, hogy mindenki megízlelhesse a vele – és így egymással – való közösség édességét. Jézus is, aki jól ismeri a prófétai hagyományt, megint csak lakomához hasonlítja a mennyek országát (Lk 14,15–24), ahová Isten a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat hívja meg. Isten országa valóban egy másik világ, amely szinte ellentéte a mienknek: a mennyei lakomán a gazdagok nincsenek jelen. Nem mintha ki lennének zárva – ők maguk utasították vissza a részvételt. A mennyek országának lakomája mindenesetre nem csak az idők végeztével jön el. Már most elkezdődik. Hiszen valahányszor barátságok, szeretetteljes kapcsolatok szövődnek, valahányszor közel kerülnek egymáshoz emberek, a mennyei lakoma már kezdetét veszi itt, a földön. Az Úr már most dolgozik rajta. Ezen a lakomán a halált is eltörli. Ezért mondhatjuk Szent Pállal együtt már most: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Kor 15,55–57).

Imádság a szentekkel