Sir 48,1–4.9–11b – Illés visszatér
1Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló,
– a szava lángolt, mint a fáklya –,
– a szava lángolt, mint a fáklya –,
2éhínséget hozott rájuk,
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.
3Az Úr szavával elzárta az eget,
és három ízben tüzet hozott le az égből.
és három ízben tüzet hozott le az égből.
4Ilyen dicső volt Illés a csodáival!
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,
9aki felvitettél tüzes forgószélben,
tüzes ló húzta kocsin,
tüzes ló húzta kocsin,
10akiről meg van írva, hogy az ítélet idején
csillapítod az Úr haragját.
Kiengeszteled az apa szívét fiával,
és helyreállítod Jákob törzseit!
11Boldogok, akik meglátnak téged,csillapítod az Úr haragját.
Kiengeszteled az apa szívét fiával,
és helyreállítod Jákob törzseit!
Adventi utunk derekán a
liturgia Sirák fia könyvének egy szakaszát olvastatja velünk, amit a mai
evangéliumi részlet (Mt 17,10–13) is idéz. Színeváltozása után, a hegyről
lefelé menet Jézus arról a hagyományról beszél, amely szerint Illés, a nagy
próféta a Messiás előfutára. Jézus pedig megerősíti, hogy Illés már el is jött.
Ő azonban Keresztelő Jánosra érti. Sirák fiánál viszont ezt olvassuk: „Ekkor,
mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya.”
Isten népe megkeményítette a szívét, és az Isten szövetségétől távol álló
viselkedéshez való megrögzött ragaszkodás bűnébe süllyedt. Ez a kérdés nemcsak
az ókori Izraelt érinti. Minket is. Az Úr pedig nem hagy fel azzal, hogy
továbbra is szóljon hozzánk, ahogy a történelem és az élet minden időszakában.
Föl kell tennünk magunknak a kérdést, miért nem hagyjuk, hogy az Úr mindig új
dolgokat sugalló szava megérintse a szívünket. Ha Isten igéjét hittel
hallgatjuk, fölfedezzük, hogy egyre jobban feltárja előttünk álmát. Jól mondta
Szent XXIII. János pápa azoknak, akik profetikus látásmódja miatt bírálták: „Nem
az evangélium változik, hanem mi értjük meg jobban.” Ha az evangélium már nem
lep meg minket, ha nem változtatja meg a szívünket, az azért van, mert szívünk
megkeményedett magabiztosságunkban, bármennyire hordozza is a vallásos szokások
nyomait. Így pedig elszalasztjuk az alkalmat, hogy meglephessen életet adó,
rendkívüli újdonságával, amit a szó közvetít. Illés az a szó, amelyet az Úr
újra elküld fülünkhöz, ebben a nagy megújulásokra oly igen rászoruló korunkban.
A tanítás, amit ebben az időszakban kapunk, továbbra is „tüzet hoz le háromszor
az égből” az emberek szívébe. Vagy talán nem lobban-e föl egy tűz, amely „az
apa szívét újból a fiak felé fordítja”? Ez az a tűz, amelyet az evangélium
tanítása lobbant lángra, ahogy Ferenc pápa tanítja. Boldogok vagyunk, ha
hagyjuk, hogy a jövendölésnek ez a tüze magával ragadjon: minden szakadás
gyógyulást nyer, és helyreáll a testvériség.
Előesti imádság
