2Sám 7,1–5.8b–11.16 – Dávid királysága örökre fennmarad
1Történt
pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már
nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől,
2így szólt a király Nátán prófétához: »Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?«
3Azt mondta erre Nátán a királynak: »Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van.«
4Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal:
5»Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul?
Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy,
9s
veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden
ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a
föld nagyjainak neve.
10Nos,
én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s
ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint
azelőtt,
11attól
a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat
adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az
Úr, hogy házat alkot neked az Úr.
16hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.«
Sámuel könyvének most
olvasott szakaszában az üdvtörténet egy meghatározó pontját szemlélhetjük: a
Dávidnak tett ígéretet, utódjáról és királyságáról. Az elbeszélés egy összehasonlítással
indul: Dávid összeveti saját hajlékát, nagyszerű cédruspalotáját azzal, hogy az
Isten jelenlétét jelképező frigyláda még mindig egy sátorban lakozik. Dávid
ezért úgy dönt, hogy templomot épít az Úrnak. A templom hiányát egyebek közt
úgy tekintették, hogy egyértelműen jelzi Izrael vallási alsóbbrendűségét a
szomszédos népekhez képest. Nátán próféta lelkesedéssel fogadja, amikor Dávid
beszámol neki döntéséről. Csakhogy Isten még azon az éjszakán rácáfol. A
próféta első reakciója spontán válasz, míg a második Isten kifejezett szándékát
tanúsítja. A próféta nem beszélhet magától, hanem csak Isten sugalmazása
szerint. Ezért figyelmezteti Dávidot, hogy amint az elmúlt korokban sem kérte,
hogy templomot emeljenek neki, úgy tőle sem kéri. Az Úr vezette népét és magát
Dávidot is minden vállalkozásában, anélkül hogy állandó hajléka lett volna,
ahol lakhat. Nincs szüksége falakra. Akkor már inkább Izraelnek kellenek, hogy
ne feledkezzen el az Úrról. Ezért Isten maga épít hajlékot Izraelnek. Nátán
Salamonra utal, aki majd megépíti a templomot. Szavai azonban tovább mutatnak.
Az Úr biztosítja Dávidot, hogy megszilárdítja utódát: „Megtartom utánad
magvadból származó utódodat.” A próféta királyi házat jövendöl, amely örökre
fennmarad; örökké tartó uralom lesz. A jövendölés Jézus Krisztusban éri el
beteljesedését, ahogy az angyal hírül adja Máriának: „Nagy lesz ő, és a
Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak
trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk
1,32–33) Ennek a misztériumnak fogadására készülünk most mi is.
Imádság Máriával, Urunk édesanyjával
