A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak
Iz 4,2–6 – Az Úr sarjadéka
2Azon a napon az Úr sarjadéka
ékesség és dicsőség lesz,
s a föld gyümölcse büszkeség és dísz
azoknak, akik megmenekülnek Izraelből.
ékesség és dicsőség lesz,
s a föld gyümölcse büszkeség és dísz
azoknak, akik megmenekülnek Izraelből.
3Ez történik majd: mindazt, aki megmarad Sionban,
és életben marad Jeruzsálemben,
szentnek hívják majd;
mindazt, aki az élők közé van felírva Jeruzsálemben.
és életben marad Jeruzsálemben,
szentnek hívják majd;
mindazt, aki az élők közé van felírva Jeruzsálemben.
4Az Úr pedig lemossa majd Sion leányainak szennyét,
és Jeruzsálem vérét kiöblíti belőle,
az ítélet lelkével és a megtisztítás lelkével.
és Jeruzsálem vérét kiöblíti belőle,
az ítélet lelkével és a megtisztítás lelkével.
5Akkor az Úr a Sion hegyének egész helye fölé
és közössége fölé
felhőt teremt nappal,
füstöt és lángoló tűz fényét éjjel.
Minden dicsőség felett oltalom lesz számára,
és közössége fölé
felhőt teremt nappal,
füstöt és lángoló tűz fényét éjjel.
Minden dicsőség felett oltalom lesz számára,
6és sátor, árnyékul nappal a forróság ellen,
menedékül és rejtekhelyül a zápor és eső ellen.
menedékül és rejtekhelyül a zápor és eső ellen.
A háborúk és pusztítás által
megtépázott nép és város számára reményt hordoznak a most olvasott szavak. A
próféta abban a sarjadékban egy új nép reményét látja, amely majd egész
Jeruzsálemet betölti. Az Úr új időszakot nyit népe előtt: a növekedés és az erő
új idejét. Ennek tudata indítja a prófétát arra, hogy ezt a kis maradékot, az
életben maradottak csoportját szentnek hívja, vagyis Istentől megáldott
sarjadéknak. Szent az, aki befogadja Isten szeretetét, aki megéli a vele való
közösséget, aki engedelmeskedik parancsolatainak, aki az ő világosságában jár.
Nehéz időkben, amikor a gonosz és a háború erőszakos pusztítása sújt embereket
és dolgokat egyaránt, Isten nincsen távol, még ha oly kevéssé tűnik is láthatónak,
sőt, már-már elérhetetlennek hat. Az Úr hűségre kötelezte magát e „kicsiny
maradék” iránt, és támogatásáról biztosította. Nemhogy magára nem hagyja, de
egyenesen kíséri és oltalmazza. Az a sarjadék pedig „ékes lesz és dicsőséges” –
írja a próféta. Nem úgy, ahogy a világ gondolta, hanem mint a fa, amely bőséges
gyümölcsöt terem, mindenki javára. Ezért nekünk, az utolsó óra hívőinek is
segítségül kell hívnunk az Urat, hogy álljon mellettünk, hogy ne
győzedelmeskedjen a gonosz, és minden nép új jövőt remélhessen. Míg eluralkodik
rajtunk a beletörődés bódultsága, Isten szava fölráz minket, és egy olyan világ
reményére ébreszt, ahol a béke uralkodik. Az imádságból sarjad ki a béke. Az
imádság még a száraz és lerombolt földből is kisarjasztja. Ezt hirdeti a
próféta, aki nem tesz le arról, hogy higgyen Isten szeretetében, amely legyőzi
a gonoszt és megmenti népét. Isten dicsőségéről beszél, vagyis erős
szeretetéről, amely éjjel-nappal kíséri népét. A kivonulás felhőoszlopát
megidézve a próféta Isten oltalmára emlékeztet, amely felhőként oltalmaz a tűző
naptól, éjjel pedig lobogó tűzként kísér, hogy utat ne tévesszünk.
Imádság a szegényekért
