December 31., kedd

Hálaadás az Úrnak az elmúlt évért

1Jn 2,18–21 – Elérkezett az utolsó óra, a döntés ideje

Karácsonyi imádság 

¹⁸Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. ¹⁹Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. ²⁰Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindnyájan tudjátok ezt. ²¹Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Elérkeztünk a napév végéhez, és a János első leveléből vett olvasmány ezzel a kijelentéssel kezdődik: „Itt az utolsó óra.” Egy ősi hagyomány arra hív, hogy a Te Deumot énekeljük, az ősi hálaéneket a napokért, amiket az Úr adott nekünk. Jól tudjuk, hogy konvencionális dátumról van szó. Mégis jó, ha emlékezünk rá, hogy az idő nem egy jelentőség nélküli dimenzió az emberi létezés számára, és életünk napjai nem tartanak örökké. Sőt, a napok és az évek elmúlnak, és nekünk nem szabad ezeket eltékozolnunk. Ugyanis a történelem nem egy üres burok: az üdvösségünk helyszíne, a hely, ahol a jó és a rossz, a szeretet szabadsága és a bűn szolgasága közötti kemény küzdelem zajlik. János apostol kiemeli ezt a harcot, és rámutat az antikrisztussal azonosított hamis próféták jelenlétére. Az utolsó óra a döntő ütközet ideje. Az evangéliumokban Jézus többször figyelmeztette tanítványait „az idők végére”. Az Újszövetség nyelvén, amikor János azt mondja, hogy itt az utolsó óra, nem azt jelenti, hogy elközelgett a történelem vége, inkább azt, hogy elérkezett a döntés ideje, amikor ennek a nemzedéknek véglegesen határoznia kell Jézus és az evangélium mellett. A hívőknek minden keresztény nemzedékben végleges döntéseket kell hozniuk, szilárdan ki kell tartanunk Jézus mellett és föl kell vállalnunk a feladatot, amit az Úr ránk bízott: meg kell változtatnunk a világot, hogy siettessük Isten országát. Nem halogathatjuk döntésünket más pillanatokra, hiszen azt sem tudhatjuk, lesz-e még belőlük. János szomorúsággal említi, hogy a hamis próféták (az antikrisztusok) „közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók”. Őket „nem kente föl a Szent”, nincs meg bennük Jézus Lelke. Nem elegendő ugyanis fizikailag a hívők közösségébe tartozni, be kell fogadnunk a Lelket, aki áthatja, belsőleg is részt kell vennünk életében. Ezt jelenti, hogy a birtokunkban van a „tudomány”, vagyis az evangélium bölcsessége. Az apostol arra buzdít, maradjunk szilárdak az evangéliumban, és így közösségben maradunk az Atyával. Miközben véget ér ez az év, és elkezdődik az új, adjunk hálát az Úrnak az időért, amit nekünk ajándékozott, kérjük Istent, hogy segítsen bennünket az új évben, és hagyjuk, hogy az ő szava vezessen bennünket: ez legyen a világosság lépéseinkhez.

Karácsonyi imádság