Bír 13,2–7.24–25a – Sámson az egész nép szabadulására születik
2Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt,
3de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: »Te meddő vagy, és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz.
4Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél.
5Ha
fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten
nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd
megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.«
6Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: »Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, 7hanem ezt felelte: ‘Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.’«
6Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: »Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, 7hanem ezt felelte: ‘Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.’«
24Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta,
25és Dán táborában
Sámson születését két híradás
beszéli el, mintha csak hangsúlyozná, hogy az Úr már születése előtt
kiválasztotta őt. Ez megkülönbözteti Sámsont minden más bírótól, akiről a könyv
beszél. Anyja meddő, és férjével együtt Isten beavatkozását kéri. Az Úr angyala
megjelenik az asszonynak, és egy fiúgyermek születését adja hírül; azt mondja,
ő lesz Izrael szabadítója. Ezért Istennek kell szentelni, vagyis nazír lesz. A
Számok könyvének 6. fejezete írja le a nazír kötelezettségeit: tartózkodnia
kell a bortól, amit valószínűleg a kánaáni vallás jelképének tartottak; a
holttestek érintésétől; nem vehet el idegen nőt; nem vághatja le a haját. Ez az
Istennek szentelés Sámson esetében végérvényes volt. Sámson édesanyja maga is
teljesíti, elsőként, a nazirátus előírásait, ezután elnyeri fia
megszentelődését is. A két szülő imádsága meghallgatásra talál. Ám a születendő
gyermek nem csak az övék lesz. Sámson az egész nép szabadulására születik,
ezzel mintegy előképe lesz Jézus történetének. Sámson története azonban más.
Mikor nagyobb lesz, Isten megáldja őt, és kinyilatkoztatja neki Lelkét. Sámson
ismeri küldetését, és mindene megvan, ami annak teljesítéséhez szükséges, de – mint
a következő fejezetek elbeszélik – eltávolodik attól. Megtagadja a nazirátus
fogadalmait, vagyis azt az ígéretet, hogy Isten szolgálatára szenteli magát,
ehelyett önmaga és saját személyes vágyainak szolgálatába áll, dicsekszik
erejével, nem ismerve föl, hogy azt Istentől kapta, népe szolgálatára.
Egyszóval: Sámson hagyja, hogy büszkesége és önszeretete vezérelje, egészen
odáig, hogy semmi teret nem enged Istennek, akitől mindent kapott. Ez a
kísértés nem idegen tőlünk sem. Hányszor hagyjuk mi is, hogy eluralkodjon
rajtunk a gőg, és feledkezünk meg arról, mennyit kaptunk ajándékba, anélkül hogy
megérdemeltük volna! Ha megfeledkezünk a kapott adományokról, az eltávolít
Istentől, és csírájában fojtja el a hála érzését. Az alázattal elismerjük,
milyen nagy Isten irántunk való szeretete. Itt kezdődik az üdvösség útja.
Imádság az Egyházért
