Szent János apostol és evangélista ünnepe: ő volt a tanítvány, akit
kedvelt Jézus, és aki a kereszt alatt Máriát saját anyjaként fogadta magához
Jn 20,2–8 – János és Péter az üres sírhoz fut
2Elfutott
tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, és nem
tudjuk, hová tették!«
3Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.
5Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be.
6Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat
7és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.
János egyike annak a négy
tanítványnak, akiket Jézus elsőként hívott magához. A Tibériás tavánál történt
találkozásnak még a pontos időpontjára is emlékszik az evangélista: a tizedik
óra körül járhatott. Hogyan is felejthette volna el János? Így arra is
emlékszik, amikor Andrással, Péter testvérével együtt hallgatták a Jordán
partján Keresztelő Szent Jánost. Villámként hasított beléjük, amikor a
Keresztelő azt mondta Jézusról: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Otthagyták a
Keresztelőt, és Jézus nyomába szegődtek. Vele töltötték az egész délutánt. Ezek
az órák János egész életét örökre megváltoztatták, ahogy Péterét is. A
hagyomány úgy tartja számon, hogy János az a tanítvány, „akit kedvelt Jézus”.
Az utolsó vacsorán egyedül ő hajthatta fejét Jézus keblére, majd Péterrel és
Jakabbal együtt elkísérte őt az Olajfák hegyére, amikor haláltusáját vívta. A
többi tanítványhoz hasonlóan azonban ő is elmenekült, egyedül hagyva Jézust,
hogy aztán visszatérjen, és kövesse a kereszt lábáig, ahol elfogadja a
meghívást, hogy magához vegye Máriát. Ebben az evangéliumi részben húsvét
napjának hajnalán találkozunk vele, amikor Péterrel együtt a sír felé fut.
Fiatalabb volt Péternél, hamarabb ért oda, látta a gyolcsot a földön, de nem
ment be. Megvárta Pétert, aki előbbre járt a korban. Az egyházatyák így
kommentálják ezt: a szeretet gyorsabban fut és előbb ér oda. János mégis meg
tudta várni, hogy testvére megérkezzen, és együtt menjenek be a sírboltba. Az
ember soha nem fut egyedül. János megtanulta, hogy Jézus mindig kettesével
küldte tanítványait. S amint belépett: „Látta, és hitt.” Megértette, hogy Jézus
testét nem ellopták (hiszen ott voltak a leplek, ahová letették), és hitt. A
negyedik evangéliumban és a leveleiben őrzött tanúságtételének középpontjában
az Isten és a testvérek iránti szeretet hirdetése áll. Ez mestere üzenetének
lényege, szíve.
Karácsonyi imádság
