Szent Ambrus (†397) milánói püspök emléknapja: népe pásztoraként, a
szegények és a gyengék oltalmazójaként, az Egyház erős védelmezőjeként
szembeszállt a császár hatalmi gőgjével
Iz 30,19–21.23–26 – Ez a helyes út, ezen járjatok!
19Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz,
többé nem fogsz sírni;
biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára,
amint meghallja, válaszol neked.
többé nem fogsz sírni;
biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára,
amint meghallja, válaszol neked.
20Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr,
és a nyomorúság vizét,
de nem rejtőzik el többé tanítód,
hanem szemed látni fogja tanítódat,
és a nyomorúság vizét,
de nem rejtőzik el többé tanítód,
hanem szemed látni fogja tanítódat,
21és füled meghallja az igét, mely mögötted szól:
»Ez az út, ezen járjatok!«,
amikor jobbra vagy balra letérnétek.
»Ez az út, ezen járjatok!«,
amikor jobbra vagy balra letérnétek.
23Akkor esőt fog adni magodra,
mellyel beveted a földet,
és a föld termésének kenyere
bőséges és tápláló lesz.
Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd,
mellyel beveted a földet,
és a föld termésének kenyere
bőséges és tápláló lesz.
Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd,
24és a tehenek meg szamárcsikók,
melyek a földön dolgoznak,
sózott takarmányt esznek,
amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg.
melyek a földön dolgoznak,
sózott takarmányt esznek,
amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg.
25Minden magas hegyen
és minden kiemelkedő dombon
patakok és vízfolyások erednek
a nagy öldöklés napján,
amikor ledőlnek a tornyok.
és minden kiemelkedő dombon
patakok és vízfolyások erednek
a nagy öldöklés napján,
amikor ledőlnek a tornyok.
26Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye,
és a nap fénye hétszeres lesz,
mint hét nappalnak a fénye,
azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését,
és verésének sebhelyét meggyógyítja.
és a nap fénye hétszeres lesz,
mint hét nappalnak a fénye,
azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését,
és verésének sebhelyét meggyógyítja.
A történelem során gyakran
fordulnak elő nehéz időszakok, amikor az emberek összeszövetkeznek, hogy
konfliktusokat és háborúkat szítsanak. Ám a próféta a történelem gyötrelmei és
szenvedései közepette is föl tudja ismerni és meg tudja mutatni az Úr
vigasztaló jelenlétét. Ezért élesztgeti a népben az imádság erejét: „Irgalmas
lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja,
meghallgat.” Az imádságban az Úr tanítónkká, mesterünkké lesz, aki megmutatja,
melyik úton kell járnunk azokban az időkben, amikor célt és utat tévesztve
bolyongunk. Ezért fontos, hogy kinyissuk szívünket és meghallgassuk ezt a szót.
„Füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: »Ez a helyes út, ezen
járjatok!«, amikor jobbra vagy balra letérnétek.” Egy szó, egy hang hallatszik
mögöttünk, a történelmünkből, múltunkból, de arra hív, hogy a jövőbe
tekintsünk, ne álljunk egy helyben, beletörődve, a múltba nézve. A próféta
emlékeztet minket, hogy az Úr, aki a világot teremtette és a történelmet
vezeti, nem hagyja termés nélkül a földet, és gondját viseli népe sebeinek. Az
Úr – aki ismeri életünk fáradalmait, a félelmeket és az elveszettség-érzetet,
amely a gonosz és az erőszak láttán eltölt minket – eljön közénk a történelem
irgalmas szamaritánusaként, és a mi imádságunkra is részvétre indul sebesült
világunk iránt, és segítségére siet, hogy meggyógyítsa.
Előesti imádság
