Laurindo és Madora emlékezete, a Sant’Egidio közösség két mozambiki
fiataljáé, akik a háborúban haltak meg; velük együtt emlékezünk meg minden
fiatalról, akik a konfliktusok és az erőszak miatt haltak meg
1Jn 2,12–17 – Ti megismertétek az Atyát
12Írok nektek, gyermekeim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért.
13Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.
14Írtam
nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert
megismertétek azt, aki kezdettől van. Írtam nektek, fiatalok: erősek
vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek.
15Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete,
16mert
minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az
élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van.
17Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
János apostol ünnepélyes,
hármas megszólítással fordul e levelében minden hívőhöz. „Gyermekeimnek”
szólítja őket, mert az ő jóvoltából születtek a hitre, de „apáknak” is, mert az
ő feladatuk, hogy az Egyház új hívekkel gazdagodjék, és „ifjaknak”, vagyis
erőseknek, mert ha megőrzik magukban Isten szavát, akkor győzedelmeskednek a
gonosz hatalma fölött. János arra buzdítja a híveket, hogy ne szeressék a
világot és a világ dolgait, mert ha így tesznek, eltávolodnak Isten
szeretetétől. Jánosnál a világ nem egyszerűen a teremtést jelenti, hanem a
gonosz hatalmának alávetett földi valóságot (vö. Jn 12,31), amely
következésképpen szemben áll Isten országával, a szeretet és a béke országával.
A Jézus által körvonalazott ellentét juthat eszünkbe: „Senki sem szolgálhat két
úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az
egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a
Mammonnak is.” (Mt 6,24) A hívőnek vigyáznia kell, nehogy a gonosz hatalma,
amely a bujaság által befészkelődik a szívbe, és elkerülhetetlenül gonosz
tettekre vezet, magával sodorja. János példát is hoz erre, amikor arról ír,
hogy a test kívánsága a szem kívánságában és a gazdagság kevélységében
mutatkozik meg. Aki hagyja, hogy ezek az ösztönök vezessék, eltávolodik
Istentől, és magával sodorja a világ esendősége. A világ azonban elmúlik,
emlékeztet János, ahogy Pál is írta a korintusiaknak: „ez a világ elmúlik”
(1Kor 7,31). Aki viszont Isten akaratát teljesíti, „megmarad örökre”, megmarad
a szeretetben.
Karácsonyi imádság
