December 23., hétfő

Mal 3,1–4.23–24 – Az Úr hírnöke

Imádság a szegényekért 

  ¹Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is – mondja a Seregek Ura. – ²De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. ³Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, ⁴és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.

²³Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát,
mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja,

²⁴hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz
s a fiúk szívét atyáikhoz,
nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.«

Malakiás könyvének utolsó sorai Jézus eljövetelére irányítják figyelmünket, aki majd beteljesíti a Törvény és a Próféták igéit. Malakiás összetett korban él, amikor Izrael hite a gyorsan és váratlan irányba változó világban kerül támadások középpontjába. Mit tehet egy kicsiny, függetlenségétől és autonómiájától megfosztott nép a terjeszkedő, elnyomó, nagy népekkel szemben, amelyek a kis népeket fenyegetik, s így veszélybe sodorják Izrael hitének tisztaságát is? A hívők kérdése ez, amely változások korában mindig újra felvetődik. Így van ez velünk is, ebben a korban, amelyet Ferenc pápa radikális módon egyenesen korszakváltásnak nevez. Mit tegyünk? Ez valóban fontos kérdés. Engedniük kell-e a hívőknek, alkalmazkodni, belesimulni az uralkodó kultúrába? Az előző fejezetben Malakiás utolsó szavai annak a népnek a kérdését idézik, amely igaznak hitte magát, és úgy érezte, Isten távol van fáradságaitól és problémáitól: Hol van az igazság Istene? – kérdezték Izrael fiai. Az Úr azonban nem hagyta magára népét, nem feledkezett meg róla. Éppen ellenkezőleg, közbe fog lépni: „Elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura.” Meg kell hallgatnunk Isten hírnökeit, szavának prófétáit, azokat, akik segítenek nekünk előkészíteni az Úr útját. Igéje elvezet majd minket az Úrral való találkozáshoz. Ő pedig – hiszen nem néma Isten – válaszol majd kereső szavunkra és sóhajainkra, vágyainkra. Mennyire fontos hát, hogy várakozzunk, készen álljunk, ne zárkózzunk be saját bizonyosságainkba, megszokásainkba, a megnyugvás és a jólét hajszolásába, amely nem ad választ üdvösségre szoruló életünkre.

Imádság a szegényekért