December 13., péntek

A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak

Iz 48,17–19 – Bárcsak ügyeltél volna törvényeimre!

Szent Kereszt imádsága 

¹⁷Így szól az Úr, a te megváltód,
Izrael Szentje:
Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék,
aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.

¹⁸Ha figyeltél volna parancsaimra,
olyan volna békességed, mint a folyam,
és igazságod, mint a tenger hullámai;

¹⁹ivadékod annyi volna, mint a föveny,
és méhed sarja annyi, mint homokszemei;
nem veszne ki és nem tűnne el
neve színem elől.

A próféta emlékezteti Izrael népét – amely oly gyakran esik kísértésbe, hogy más utakat keresve eltávolodjon az Úrtól –, hogy Isten az, aki az üdvösség útján vezeti őket. Senki más. Ma mi is mindannyian megtapasztaljuk, amit Izrael akkor: hogy milyen nehéz az élet, ha eltávolodunk Istentől. Ezt jól tudják mindenekelőtt az elesettek, a szegények, hiszen gyakran ők fizetik meg annak keserves árát, amikor az élet peremére szorítják és magukra hagyják őket. A próféta azt kéri, emeljük föl tekintetünket önmagunkról, vegyük észre az Urat és irántunk való hatalmas szeretetét. Isten közel áll népéhez, elkíséri útján, és azt kéri, hogy ismerjék el és szeressék. Amikor viszont az ember hozzászokik, úgy éljen, hogy közben nem vesz tudomást Isten jelenlétéről, akkor könnyen hagyja, hogy élete egy kicsit megfakuljon és értelmetlenné váljon. Szükségünk van rá, hogy újra hallgassuk az Urat és meglássuk jelenlétét napjainkban, közösségeinkben, társadalmunkban, és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket: lépteinket a szeretet és a béke útjára fogja igazítani. Igéjén keresztül, amelyet szüntelenül küld felénk, az Úr továbbra is szól hozzánk, hogy felismerjük napjainkban az ő útját: „Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell” (48,17). Igéjének – amit most, az adventi időben különösen is bőséggel áraszt felénk – hallgatása áldás életünkre.

A Szent Kereszt imádsága