Szent Dávid próféta
emléknapja: neki tulajdonítanak több zsoltárt (ősidőktől fogva a zsoltárokból
táplálkozik a zsidók és a keresztények imádsága); Canterburyi (Becket) Szent
Tamás (†1170) emléknapja, aki az igazságosságnak és az Egyház méltóságának
védelmezője; Boldog Salkaházi Sára emléknapja, akit 1944-ben ezen a napon
lőttek a Dunába, mert zsidó asszonyok és lányok életét mentette
Sir 3,2–6.12–14; Zsolt 128 (127); Kol 3,12–21; Mt 2,13–15.19–23
A karácsonyt követő első
vasárnapon az angyal hozzánk is úgy szól, mint Józsefhez: „Kelj föl, fogd a
gyermeket és anyját!” Igen! Most azonnal magunkkal kell vinnünk a Gyermeket, be
kell fogadnunk szívünkbe, életünkbe, gondolatainkba. Hiszen a karácsony éppen
ezt jelenti: magunkkal vinni a Gyermeket. A szent liturgia ma a názáreti Szent
Családot láttatja velünk. Isten Igéje e különleges családdal kapcsolatban több
gondolatot is ébreszt bennünk. Álljunk meg most egy pillanatra kettőnél ezek
közül. Az első ilyen gondolat, hogy a gyermekeknek apára és anyára van
szükségük, ahogy Jézusnak is. Ezt a szempontot olykor alábecsüljük és
megfeledkezünk róla. A szülőkben is felülkerekedhet saját érdekük, anélkül hogy
figyelembe vennék, a kicsinyeknek apára és anyára van szükségük. Szülők nélkül
a kicsik nem tudnak testben és lélekben egészségesen növekedni. Elmondhatjuk
azt is, hogy olykor nem elég, ha van család. Igen, különösen akkor nem, ha
nincs benne anyai és apai szeretet. A karácsony újra elmondja mindenkinek,
minden családnak: fogadják be Jézust, fogadják el a gyermekeket. Amikor az Egyház
arra hív minket, hogy Máriát és Józsefet Jézussal együtt szemléljük, azt emeli
ki, hogy a gyermekeknek, főként kicsi korukban, mennyire szükségük van a
családra. Jézus is így volt ezzel.
El kell azonban gondolkodnunk
egy másik dolgon is. Máriának és Józsefnek is szüksége volt Jézusra. Nélküle ez
a család meg sem született volna, hiszen közvetlenül Isten misztériumához
kötődik, amelynek a középpontja az életet nemző dimenzió. A Hiszekegyben azt
valljuk a Szentháromság titkáról, hogy a Fiú „született, de nem teremtmény”. A
szeretet titkában benne rejlik a nemzés misztériuma is. Mária és József példás
figyelemmel vették körül Jézust. Megmentik Heródes vad erőszakától, segítik a
növekedésben, megkeresik, amikor elvész. Hallgatnak rá, amikor tekintéllyel
szól hozzájuk. Jézus marad a család középpontja és a szeretet tanítómestere.
Ha arra a gyenge gyermekre
tekintünk, és magunkhoz vesszük, tudni fogjuk – ahogy Sirák fia írja –
tisztelni elaggott apánkat és anyánkat, és együttérzünk velük, ha értelmük
csökken, nem pedig megvetjük őket. A betlehemi Gyermek arra tanít, hogy
meglássuk és szeressük a gyermekeket, a mieinket és másokéit is; és a szülők
jobban fogják tudni szeretni egymást. Aki befogadja Jézust, megtanul szeretni;
aki viszont csak önmagát fogadja be, gonosszá válik. A jövőben is a názáreti
család az az ikon, amire föltekinthetünk, hogy családjainkat szilárddá tegyük a
szeretetben, és erőssé egy igazságos világ építésére, ahol a béke uralkodik.
Karácsonyi imádság
