Iz 7,10–14 – Az Immánuel jele
10Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:
11»Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!«
12De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.«
13Erre
a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy
embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek
is?
14Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
Izrael királyságát az
asszírok ereje fenyegeti, fennáll a veszély, hogy ez a jóval erősebb és
terjeszkedésre berendezkedett nép leigázza. Acház király aggodalmában Izajáshoz
fordul, hogy Isten Igéjében találjon vigasztalást. A próféta próbálja
megnyugtatni a királyt, arra bíztatva, hogy Istenbe vesse bizalmát, és kérjen
tőle jelet, ami majd megerősíti a szavait. De az arrogáns módon uralkodó
király, aki most ellensége hatalmától retteg, nem bízik a próféta szavában.
Kétes vallásosságot színlelve azt feleli, nem akarja „kísérteni az Urat”.
Izajás a király bizalmatlanságától haragra gerjedve azt feleli, hogy az Úr maga
ad majd neki jelet: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” A
próféta szava nem várt jövőt tár fel Acház előtt, amely egyébként sem az ő
napjaiban fog beteljesedni, de megvalósul, Izrael népének és a föld minden
népének üdvösségére. A keresztény hit ezt a szakaszt Jézus születésére
vonatkoztatta, ahogy Máté evangéliumában olvassuk: „Ezek azért történtek, hogy
beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat
szül, Emmánuel lesz a neve.” (Mt 1,22–23) A Szentírásnak ez a lapja azt a nagy
tervet tárja elénk, amit Isten a föld minden népe számára készített: az egyetemes
üdvösség tervét. A mennyei Atya Jézusra és tanítványaira bízza a nagy
feladatot, hogy a szeretet evangéliumát elvigyék a föld végső határáig.
Karácsonnyal, előbb a pásztorokkal, majd a bölcsekkel veszi kezdetét Jézus
tanítványainak története, akik arra kaptak meghívást, hogy az egész világnak
megmutassák „Isten jelét”, „az Emmánuelt”, az Üdvözítőt.
A Szent Kereszt imádsága
