Iz 62,11–12; Zsolt 97 (96); Tit 3,4–7; Lk 2,15–20
A karácsonyi evangélium az
angyalnak a pásztorokhoz intézett szavait zengi nekünk: „Ma megszületett a
Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” A pásztorok pedig gyorsan,
késlekedés nélkül útra keltek a Gyermekhez. Mi is arra kaptunk meghívást, hogy
csatlakozzunk a pásztorokhoz: késlekedés nélkül hagyjuk hátra büszkeségünket,
és induljunk el, hogy láthassuk a Gyermeket, aki bepólyálva fekszik egy
jászolban: maga Isten az, aki leszállt a mennyből – és minket is be akar vonni
megváltó tervébe. Új történelem kezdődik ezzel a Gyermekkel. És a történelemnek
minden karácsonykor újra kell kezdődnie.
Akarva-akaratlanul eszünkbe jutnak János evangéliuma
Előszavának első szavai, amelyek megörökítik a karácsony nagyságát és
gyengédségét: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” Az a Szó, amely
„Istennél” volt, úgy döntött, leszáll, és az emberek között lakik. Amikor
Quirinius volt Szíria helytartója és Augustus császár elrendelte az egész
földön a népszámlálást, az a Szó felhasította az eget, és megvilágította az
éjszakát, amely belepte az emberek történelmét. „A nép, amely sötétben jár,
nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak
világosság támad” – ahogyan Izajás megjövendölte (Iz 9,1), aki, szinte előre
megízlelve karácsony éjszakájának az örömét, hozzátette: „Nagy ujjongással
töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik… Mert gyermek születik, fiú adatik
nekünk.”
Igaza van a prófétának, amikor azt mondja: fiú
adatik nekünk. Hiszen nem a földről érkezik, nem a mi gyümölcsünk; Isten
legnagyobb ajándéka az embereknek. A mennyből szállt le, de az emberek nem
fogadták be, és egy istállóban kellett megszületnie, a városon kívül: „nem
jutott nekik hely” – írja keserűen Lukács. Hogy ne rendülnénk meg egy ilyen
szeretet láttán, amely akkor sem megy arrébb, ha elutasítják, sőt, még meg is
erősíti jelenlétét? Hihetetlen, hogy Isten lejön a földre, és még egy istállót
is elfogad: még inkább megdöbbent minket az, hogy gyermekként jelenik meg, aki
a leggyengébb minden teremtmény között. Ki gondolta volna? Pedig a karácsony
éppen ez: egy törékeny gyermek Isten. „Találtok egy jászolba fektetett,
bepólyált gyermeket” – mondja az angyal a pásztoroknak (az éjféli mise
evangéliumában). Ők pedig azt mondogatták egymásnak: „Menjünk el Betlehembe,
hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Azoknak a
pásztoroknak a képében – ők az első zarándokok, akik ahhoz a Gyermekhez siettek
– jelenik meg először Isten Egyháza.
A karácsony: egy gyermek a középpontban. Olyan az a Gyermek,
mint minden újszülött: nem tud beszélni, pedig ő a testté lett Szó, aki eljött,
hogy megváltoztassa az emberek szívét és életét. Talán csak könyörgő sírásával
fejezi ki magát, hogy megérintse mindannyiunk szívét. A betlehemi Gyermekkel
együtt könyörögnek a szegény, kizsákmányolt gyermekek, akik az erőszak
áldozatai szerte a világon; és az idősek, akik szintén ki vannak zárva az
életből. Nem kérnek sokat, csak azt, hogy részei lehessenek az emberi
családnak. És ezt kérik az idegenek is, akik éheznek és szomjaznak; azok, akik
a háborúk és az igazságtalanság elnyomása alatt szenvednek. Az ő nevükben kér
mindenkitől egy kis szeretetet a betlehemi Gyermek. A karácsony kérés:
szeretetet kér a gyengék számára.
Pál
apostol azt írja Titusznak, hogy abban a Gyermekben „üdvözítő Istenünk
kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket”. Egy olyan
világban, amit az emberek sokszor embertelen éjszakává alakítottak át,
megjelent Isten jósága és emberszeretete. Milyen szép a karácsonyi ebéd
hagyománya, amely immár évtizedek óta ezen a napon a közös asztal köré gyűjti a
szegényeket, időseket, betegeket, magányosokat. Úgy is mondhatnánk, hogy maga
Jézus terít asztalt számukra. Ezért szállt alá a mennyből. Ő, aki megélte a
nincstelenség keserűségét, hogy nem jutott neki hely, immár sok-sok éve – a
legkülönfélébb módokon – saját házában készít nekik lakomát születésének
ünnepén. És így még erőteljesebben mondhatjuk, hogy a karácsony öröme valóban
öröm „nekünk és az egész népnek”.
Karácsonyi imádság
