Iz 7,10–14; Zsolt 24 (23); Róm 1,1–7; Mt 1,18–24
A mai szentmise egészen a
karácsony küszöbéig kísér minket, mintha meg akarna védeni attól, hogy olyan
gondolatok, aggodalmak ragadjanak magukkal, amelyek nem a Jézussal való
találkozásról szólnak. Az Egyház azt szeretné, hogy ez a karácsony mindnyájunk számára
értelemmel és örömmel teljen meg. Ezért Józsefet állítja elénk, aki olyan
ember, mint a többiek, élte a munkásemberek egyszerű életét, és a jövőjéről
gondolkodott. Eljegyzett egy helybéli leányt, Máriát, és nyugodtan várta, hogy
álma végleg valóra váljon. Ám egy nap valami megzavarta álmát. Mária titokzatos
módon teherbe esett. Mi történt? Lehetett volna házasságtörésről beszélni, és
megvádolni Máriát, akinek ebben az esetben viselnie kellett volna ennek minden
társadalmi és büntetőjogi következményét: házasságtörő nő lett volna mindenki
szemében, akit nem csak rokonai, hanem Názáret minden lakója kiközösít,
kirekeszt.
József igaz ember volt, és
úgy döntött, titokban bocsátja el, hogy ne tegye ki ennek a büntetésnek. Az
álma mindenesetre összetört. Nem maradt más hátra, mint hogy elgondolkodjon
keserű sorsán. El tudjuk képzelni belső drámáját, cikázó gondolatait. De Isten
nem hagyta magára. Miközben keserű kérdések kavarogtak benne, és talán nem
látott reményt jövőjét illetően, újra álmot látott. Így írja az evangélista:
„Megjelent neki álmában az Úr angyala.” Ez már nem az a kis álom volt, amely az
ácsmester kis életéről, maga szőtte terveiről szólt. Sokkal nagyobb álom volt
ez: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne
fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő
szabadítja meg népét bűneitől.”
Ez a karácsony evangéliuma. A
karácsony álmának is nevezhetnénk: egy gyermek az egész világot megváltja
bűneitől, egy gyermek az egész világot megszabadítja mindenféle szolgaságtól.
József, az egyszerű ács, aki a birodalom peremvidékén egy kis faluban él,
egyszer csak új, tág horizontok között találja magát, a karácsony
misztériumában. Ez már nem az ő kis álma, hanem az Úr nagy álma, az evangélium
határokat nem ismerő álma. Fölkelt, és úgy tett, ahogy az angyal parancsolta
neki: magához vette Máriát. József nem tartozik az evangélium főszereplői közé.
Mégis részt vett annak az éjszakának a nagyságában, örömében: magához vette
Máriát és a Gyermeket. Mindannyiunktól azt kéri az Úr, hogy vegyük magunkhoz az
evangéliumot, és hagyjuk el kis álmaink, vágyaink banális, önző világát.
Karácsonykor nagyban kell álmodni. Józseffel együtt közeledünk a szenteste
felé, hogy befogadjuk az Urat, és vele járjunk az emberek útjain.
Imádság az Úr napján
