December 9., hétfő


Az Egyház ma ünnepli Mária Szeplőtelen fogantatását

Imádság a szegényekért 

Iz 35,1–10 – Keresni az Urat


1Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom!
2Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!
Övé lett a Libanon dicsősége,
a Kármel és a Sáron fensége;
meglátják ők az Úr dicsőségét,
Istenünk fenségét.
3Erősítsétek meg a lankadt kezeket,
és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
4Mondjátok a remegő szívűeknek:
»Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, a ti Istenetek!
Eljön a bosszú, Isten megtorlása,
ő jön el, és megszabadít titeket.«
5Akkor majd kinyílik a vakok szeme,
és a süketek füle megnyílik.
6Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve;
mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a sivatagban.
7A száraz vidék tóvá lesz,
és a szomjas föld vizek forrásává;
a tanyán, ahol sakálok hevertek,
benne nád és káka terem.
8Kiépített út vezet arra,
és szent útnak fogják hívni.
Nem jár rajta tisztátalan:
azoké lesz, akik a helyes úton járnak,
és balgák nem tévelyegnek rajta.
9Nem lesz ott oroszlán,
ragadozó vad nem lép rá,
nem is téved arra:
csak a megváltottak járnak rajta.
10Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök örvendezés lesz a fejük felett;
vidámság és öröm tölti el őket,
s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.


Izajás könyvének 35. fejezete – a 34.-hez hasonlóan – öröménekkel zárja a Jeruzsálemhez és Júdához intézett prófétai szavakat. De miért örvendjen az ember, amikor nehéz időket él? A nehézségek láttán sokkal könnyebb beletörődni, „elernyedt kézzel” és „roskadozó térddel”, mint aki már nem hiszi, hogy valaha is hasznát vehetik egy jobb jövő építéséhez; mint akinek szíve valóban elcsüggedt. Mennyi idős, mennyi törékeny és szegény ember érzi a haszontalanság súlyát! De az Úr nem hagyja magára népét, nem akarja, hogy a beletörődés vegyen erőt rajta. Igéje reménységre hívja, arra kéri, tekintsen a jövőbe és arra a műre, amit Isten még véghez vihet. Nem minden van a mi kezünkben, de hozzájárulhatunk, hogy jobb legyen a világ és az élet, ha az Úrra hallgatunk, ha hiszünk szava csodájában, amit ha befogadnak, megváltoztatja a történelmet: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek.” Szava átalakítja az embereket és a történelmet: „Megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong…” Hogyisne hagyatkoznánk Isten ígéretére ezekben a nehéz időkben, amikor a gonosz továbbra is felülkerekedni látszik, és néha mintha elvesztenénk a reményt, és nem találnánk válaszokat? Ha önmagunkba roskadtunk, ha engedtünk a beletörődésnek, ha bizalmat szavaztunk annak, aki csak a panaszkodásra és mások vádolására igyekezett rászoktatni minket, ha olykor a szegényeket hibáztattuk saját bajainkért és korunk problémáiért, most itt az idő, hogy meggondoljuk magunkat, és az Úrra bízzuk bizonytalanságainkat, kételyeinket. Ő nem hagy minket magunkra, sem pedig válasz nélkül. De mindenekelőtt hinnünk kell, vagyis rá kell hagyatkoznunk szavára, meg kell hallgatnunk és életre kell váltanunk igéjét. Van jövőnk, van remény a csüggedt szívűeknek. Mi is megláthatjuk, már mostantól kezdve, az Úr dicsőségét, irgalmasságát.

Imádság a szegényekért