Február 1., szombat

2Sám 12,1–7.10–17 – Dávid bűnbánata

Előesti imádság

1Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: »Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. 2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, 3a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. 4Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.« 5Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: »Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. 6Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.«
7Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből.

10Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. 11Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az feleségeiddel fog hálni a nap színe alatt. 12Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.«
13Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: »Vétkeztem az Úr ellen!« Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; 14mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.« 15Nátán erre visszatért házába.
Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. 16Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. 17Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük. 

Az Úr elküldi Dávidhoz Nátánt, hogy megvádolja és bűnbánatra késztesse. A próféták feladata erről prédikálni: a gőg ugyanis elvakít, és nem engedi, hogy meglássuk még a legnyilvánvalóbb bűnünket sem. Arra van szükségünk, hogy Isten szava megmutassa, mi a bűnünk, és megvilágosítsa a szívünket a megtérés útján. Nem elég csak egy egyszerű beismerés. Az Úr ugyanis nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen, és éljen. Nátán meg akarja értetni Dáviddal, milyen mélységbe süllyedt, ezért elmeséli neki a példabeszédet a gazdag földbirtokosról, aki ellopta a szegény ember egyetlen báránykáját. Dávid hevesen reagál, és azon nyomban kimondja az ítéletet, hogy aki ilyesmire vetemedik, annak a Törvény előírása szerint (5) vissza kellene fizetnie mindent, vagy annak négyszeresét (Kiv 21,37), vagy hétszeresét (Péld 6,31), és még a halált is megérdemelné. Megdöbbentő, hogy Dávid nem ismer magára a törvényszegő alakjában. A gőg nem engedi, hogy lásson. Kell valaki, aki megmagyarázza nekünk Isten szavát. Valóban, Dávid egészen addig nem is érti, hogy mi a bűne, amíg Nátán egyenesen a szemébe nem mondja: „Magad vagy ez az ember” (7). Nem elég csak egyszer meghallgatni Isten szavát, arra van szükségünk, hogy gyakran hallgassuk, és a próféta világítsa meg nekünk a szavak értelmét. Nátán elmagyarázza Dávidnak, hogy mi a példabeszéd jelentése: először felsorolja, mi mindent adott neki Isten (7,8), azután megérteti vele, hogy „megvetette az Úr szavát”, amikor gonosz dolgot tett (9). Nátán szavainak azonnal megvan a gyógyító hatása: Dávid nem próbálja mentegetni magát. Elfogadja Isten szavának ítéletét, beismeri, hogy bűnt követett el, és azt mondja: „Vétkeztem az Úr ellen” (13). A próféta előtt Dávid megvallja a bűnét. Az Úr pedig Nátánon keresztül megbocsát neki. Aranyszájú Szent János így kommentálja: „Vedd figyelembe, hogy Isten lassan büntet, gyorsan üdvözít.” A szöveg megjegyzi, hogy „Nátán elment haza” (15), és Dávid egyedül maradt Isten előtt. Izrael hagyománya pedig Dávid szájába adja az 50. zsoltárt, amely a legismertebb a bűnbánó zsoltárok között.

Előesti imádság