1Kir 10,1–10 – Sába
királynőjének látogatása
1Amikor pedig Sába
királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is
eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye.
2Miután
nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és
drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon
királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt.
3Salamon
fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem
volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg
nem felelt volna.
4Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített,
5meg
az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek
sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő
áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete
is elállt,
6és azt mondta a királynak: »Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen
7a
te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték,
amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem
győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid
felülmúlják a hírt, amelyet hallottam.
8Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet.
9Áldott
legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára
ültetett – mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt –, s aki királlyá
tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!«
10Majd
adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg
drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába
királynője adott Salamon királynak.
Sába királynőjének látogatása Salamonnál a legismertebb bibliai jelenetek
egyike, többek között azért, mert maga Jézus is hivatkozik rá, amikor Salamon
gazdagságáról beszél. Sok értelmezés született erről a találkozásról. Az
egyházatyák közül néhányan például az ajándékban, amit a királynő tisztelete
jeléül Salamonnak átnyújt, a Krisztus előtt hódoló pogányok Egyházának
próféciáját vélték fölfedezni. Órigenész a találkozásban Krisztus és az Egyház
közti tökéletes szeretetet látja. A Biblia más, modern értelmezői szerint a
jelenet „Salamon dicsőségét” (Mt 6,29) hirdeti. Valóban, a Krisztus előtti első
évezredben Sába birodalma, mely az Arab-félsziget délnyugati részéig terjedt,
kereskedelmi nagyhatalom volt, és könnyen elképzelhető, hogy ennek a birodalomnak
a királynője kereskedelmi egyezményeket kötni jött Salamonhoz. Egy erre tett
homályos utalást leszámítva azonban a szentíró inkább Salamon bölcsességét és a
királynőre is gyakorolt vonzerejét hangsúlyozza. Elgondolkodtató, hogy a szerző
a találkozást Salamon uralkodásának későbbi, rosszabb időszakára helyezi. Az
előző fejezetben (9,15–24) az alattvalókra kirótt robotról van szó, az itt
következő sorokban pedig (10,29) a király mérhetetlen gazdagságát említi. Erről
a nagy gazdagságról azt gondolhatnánk, hogy Salamon engedett a földi hatalom
kísértésének, mely erejét a gazdagságra és a fegyverekre építi. A Sámuel első
könyvében leírt hátrányok (1Sám 8,11–18), melyekkel a királyság intézménye fenyeget,
kezdenek szóról szóra valóra válni: a nép kívánsága az volt, hogy a király „kormányozzon
minket, amint ez minden népnél szokásban van”, és hogy a király királyként
viselkedjen. De Isten népének életét nem uralhatja ez a logika. Itt is érvényes
az evangélium intése: aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki megalázza
magát, felmagasztaltatik (Lk 14,11).
Imádság a szentekkel
