Jak 2,1–9 – A szegények
tisztelete
1Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. 2Mert ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is rongyos ruhában, 3s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: »Foglalj itt helyet kényelmesen«, a szegénynek pedig azt mondjátok: »Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé«, 4vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású bírákká?
5Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a világ szemében szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? 6Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé? 7Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről el vagytok nevezve? 8Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«, jól teszitek. 9De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt.
5Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a világ szemében szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? 6Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé? 7Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről el vagytok nevezve? 8Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«, jól teszitek. 9De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt.
Még a keresztény közösségekben is elfogadottá válhatnak az evilági
szokások: például a gazdagok tisztelete és a szegények megvetése. A mai
világban a szegény emberekre egyáltalán nincsenek tekintettel, könnyen
előfordulhat, hogy teljesen elfeledkeznek róluk, vagy egyenesen megvetik őket.
Ferenc pápa szüntelenül emlékeztet minket, milyen botrányos „a selejt
kultúrája”, ami semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy távol tartsa a
szegényeket az élet asztalától. Az is előfordul, nemcsak hogy nem segítik a
szegényeket, de védekeznek is ellenük. Gyakorta megesik, hogy a társadalmi
problémákat és nehézségeket az ő nyakukba varrják. Ez nyilvánul meg
világméretekben akkor, amikor nem törődnek a szegénység fölszámolására indított
küzdelemmel. Nem divat beszélni a szegényekről. Többek között azért sem, mert
ez szükségképpen kevésbé önző életszemléletet kívánna a társadalomtól. Az önérdek
hajszolása megkeményíti a szívet, és az egész társadalmat kegyetlenebbé teszi,
mégpedig elsősorban a leggyengébbekkel szemben. Isten éppen ellenkezőképpen
tesz – emlékeztet Jakab levele. Ő kiválasztja e világ szegényeit arra, hogy
gazdaggá, országának örököseivé tegye őket. Jakab példája, miszerint az
istentiszteletek alkalmával az előkelő helyeket a szegényeknek kell
fenntartani, nem elsősorban a fizikai helyekre utal, hanem a szívünkben és a
gondolatainkban nekik járó helyre. A szegényeknek megkülönböztetett helyet kell
biztosítani a keresztény közösségben, mert Isten is így tesz. Jakab ezenkívül
megemlíti, hogy milyen könnyen elnyomják és kihasználják a szegényeket. Ha nem
védjük meg őket, az olyan, mintha Istent káromolnánk, aki legkedvesebb gyermekeiként
tartja számon őket, olyannyira, hogy azonosul is velük, ahogy Máté
evangéliumában olvashatjuk: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim
közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). A szegények, akiket Isten
befogadott a családjába, Jézus legkisebb testvérei, vagyis a keresztények
rokonai, akik helyet kaptak az Egyház szívében. Testvéri szeretettel kell tehát
feléjük fordulnunk. Bennük Jézussal találkozhatunk.
Imádság az Egyházért
