Iz 58,9b–14 – A böjt, amit Isten elfogad
Ha eltávolítod körödből az igát,
az ujjal mutogatást és a hamis beszédet,
az ujjal mutogatást és a hamis beszédet,
10ha lelkedet adod az éhezőért,
és a meggyötört lelket jóllakatod,
akkor felragyog a sötétségben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
és a meggyötört lelket jóllakatod,
akkor felragyog a sötétségben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
11Az Úr vezet majd téged szüntelen,
kopár vidéken is jóllakatja lelkedet,
és csontjaidat megerősíti;
olyan leszel, mint az öntözött kert,
és mint a vízforrás,
melynek nem apad el vize.
kopár vidéken is jóllakatja lelkedet,
és csontjaidat megerősíti;
olyan leszel, mint az öntözött kert,
és mint a vízforrás,
melynek nem apad el vize.
12Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat,
a régi nemzedékek alapjait megerősíted;
a rések befalazójának neveznek majd téged,
aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
a régi nemzedékek alapjait megerősíted;
a rések befalazójának neveznek majd téged,
aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
13Ha visszatartod lábadat szombaton,
hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon,
a szombatot gyönyörűségnek nevezed,
s az Úr szent napját dicsőségesnek,
és megdicsőíted azzal,
hogy nem jársz a magad útjain,
nem keresed kedvtelésedet,
és nem folytatsz szóbeszédet:
hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon,
a szombatot gyönyörűségnek nevezed,
s az Úr szent napját dicsőségesnek,
és megdicsőíted azzal,
hogy nem jársz a magad útjain,
nem keresed kedvtelésedet,
és nem folytatsz szóbeszédet:
14akkor gyönyörködni fogsz az Úrban,
felviszlek a föld magaslataira,
és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével.
Bizony, az Úr szája szólt.
felviszlek a föld magaslataira,
és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével.
Bizony, az Úr szája szólt.
A
nép által gyakorolt böjt idejének alkalmas idővé kell válnia ahhoz, hogy a nép
távol tartsa magától az elnyomást, „az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet”,
megnyissa szívét az éhezők és a meggyötörtek előtt. Az irgalmasságtól elszakadt
böjt nem vezet el Istenhez, és nem teszi lehetővé azt sem, hogy méltó életet
éljünk. Saját magunktól, saját büszkeségünktől kell megtartóztatnunk magunkat.
Ez a fajta böjt nem vesz el semmit az életünkből. Sőt, helyet ad benne az
irgalmasságnak. Ennek megtapasztalását úgy írja le a próféta, mint egy
lerombolt város újjáépítését: „A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba
dőlt házak felépítőjének.” Bármelyik tanítvány, aki gyakorolja ezt a böjtöt, és
aztán kifejezésre juttatja gondoskodását, szolidaritását az elnyomottakkal és a
szegényekkel, fény lesz a világ számára, és meggyógyulhat sebeiből. Ennek a
böjtnek a csúcspontja, hogy visszahelyezzük életünk középpontjába a szombatot,
az Úr napját. A keresztények számára ez Jézus feltámadásának napja, a húsvét
napja, amikor az Úr beteljesíti a teremtést azzal, hogy Jézus föltámad a
halottak közül. Napjaink középpontjává válik a mindennapi esti imádság, amikor
Isten szavának hirdetésével táplálkozunk. Isten szava megvilágítja lépéseinket,
és segít, hogy újra rátaláljunk életünk irányára. Ahogyan a próféta írja: „fölvezetlek
győztesként a föld magaslataira”, hogy már most meglásd a dicsőséget, amire
mindannyiunkat elhívott az Úr.
Előesti imádság
