Február 26., hamvazószerda

Jo 2,12–18; Zsolt 51(50),3–6a.12–14.17; 2Kor 5,20–6,2; Mt 6,1–6.16–18

Nagyböjti imádság

Ma kezdődik a nagyböjt, és a liturgia fölidézi Isten hívását: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva” (Jo 2,12). Az Izrael népének érzéketlensége miatt aggódó próféta hozzáteszi: „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme, és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.” A nagyböjt alkalmas idő, hogy visszatérjünk Istenhez, újra megértsük magát az élet értelmét. A liturgia a hamu ősi jelével jön elénk. Kis hamut hintenek a homlokunkra, és a pap azt mondja: „Emlékezzél, hogy porból vagy és porrá leszel.”
Ez az életünk igazsága: valóban por vagyunk, gyengék és sebezhetők. Könnyen fölmagasztaljuk magunkat, elfelejtjük, mennyire kicsinyek vagyunk. Aki fölmagasztalja és erősnek érzi magát, az hamar ráébred, milyen gyenge. A fejünkre hintett hamu a gyengeségünkre emlékeztet. Nem a félelmünket vagy a szomorúságunkat akarja növelni. Éppen ellenkezőleg, azt akarja mondani, hogy Isten szereti ezt a gyengeséget, ami vagyunk, és ezt a gyengeséget választotta, hogy megvalósuljon a terve az egész világról, a szeretet és a béke terve.
Mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy a béke őrszemei legyünk azokon a helyeken, ahol élünk és dolgozunk. Azt kéri tőlünk az Úr, őrködjünk, hogy a lelkiismeret ne engedjen az egoizmus, a hazugság, az erőszak és a konfliktusok kísértésének. A böjt és az imádság figyelmes és éber őrszemekké tesz minket, hogy ne uralkodjon el a beletörődés álmossága, mely elkerülhetetlennek tartja a háborút; ne győzzön a rosszba való belenyugvás tompultsága, mely folyamatosan ránehezedik a világra; teljes vereséget szenvedjen a lusta realizmus, ami miatt magunkba és saját érdekeinkbe zárkózunk. A mai evangéliumban Jézus arra buzdítja tanítványait, böjtöljenek és imádkozzanak, hogy levetkőzzenek magunkról minden gőgöt és fennhéjázást, és készen legyenek Isten ajándékainak elfogadására. Csak saját erőnkből nem tudjuk távol tartani a gonoszt, kérnünk kell az Úr segítségét. Ő tesz minket nemcsak jókká – ahogy Bonhoeffer gyakran elismételte –, hanem erősekké is, hogy a szeretet győzzön a gyűlöleten, a béke a háborún.
Hamvazási liturgia