MTörv 30,15–20 – A két út
15Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 16Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. 17Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, 18akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.
19Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! 20Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá – hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága –, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.«
19Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! 20Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá – hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága –, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.«
A
Második törvénykönyv – ebben a szakaszban, amely lezárja Mózesnek az Úr nevében
a néphez intézett beszédét – a hatalmas felelősségre emlékeztet, amit az
jelent, hogy a nép az Urat választja: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és
az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.” A két út közötti választás nem
következmények nélküli. Hatalmas felelősségről van szó, amely az egész nép
létezésének minőségét meghatározza, nem csak a személyes életminőséget. A jót
és az életet választani azt jelenti, továbbra is áldottnak és védettnek
maradni. A rosszat választani azt jelenti, a boldogtalanság és a halál mellett
szavazni. Mózes ezért így folytatja: „Így hát válaszd az életet, hogy te is,
utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a
szavára, és ragaszkodj hozzá.” Az a döntés, hogy az Urat szeretjük, azt
jelenti, hűségesen hallgatjuk a szavát, „az ő útjain járunk”, egységben vagyunk
vele. Ebből ered Isten áldása a népre és a nép jövőjére. Az Úrral való közösség
és szavának hallgatása széppé és emberivé teszi az életet, és nagy bölcsességet
jelent a világ számára. Ezt az üzenetet Jézus magáévá teszi és kiteljesíti.
Azok az ő tanítványai, akik hallgatják és tettekre váltják a szavait,
mindennap. Tanítványnak lenni és az Urat szeretni olyan döntés, amit mindennap
meg kell újítani, különösen a nagyböjt idején, erre a megtérésre alkalmas
időben, amely segít fölemelni a tekintetünket önmagunkról, hogy az Úr felé
tekintsünk. Segít, hogy kövessük őt a következő napokban, elkísérjük
szenvedése, halála és feltámadása szent napjain.
Imádság az Egyházért
