Jak 3,13–18 – Szelíd bölcsesség
13Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az igaz élet tetteit bölcs szelídségben. 14De ha keserű irigység van bennetek, és viszálykodás a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok, meghazudtolva az igazságot. 15Mert az ilyen nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi. 16Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. 17Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. 18Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.
„Van köztetek bölcs és értelmes ember?” Isten szava mindig faggatja azt,
aki meghallgatja, még ha nem is olyan egyértelmű formában, ahogyan Jakab teszi,
aki arra hívja olvasóit, hogy vizsgálják meg bölcsességüket és viselkedésüket.
Az igazi bölcsesség a cselekedetekben mutatkozik meg. Mindenekelőtt azoknak
kell bölcs viselkedésükkel példát mutatniuk – mégpedig a szerepükből adódó
magabiztosság nélkül –, akik vezetői felelősséget kaptak. Hangsúlyozza: nem az „érzéki”
bölcsesség teszi széppé és rendezetté az egyén és a közösség életét. Ez a fajta
bölcsesség ugyanis „sátáni” szellemiségben gyökerezik: megosztja a testvéreket,
mivel keserű irigységből és önzésből van összegyúrva. A mi társadalmunkat, néha
az egyházi életet is „irigység és önzés” mozgatja. Tiszteletreméltó Szent Béda
(Beda Venerabilis) hívja föl a figyelmet Pál apostol szavaira: „A testi ember
nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered (1Kor 2,14). Az a bölcsesség, amely fennhéjázva
a vitát keresi, joggal neveztetik földinek, állatinak, sőt ördöginek. Lelki
kegyelem híján csak arra gondol, ami ösztönösen telik tőle az eredendő bűn óta.”
Egészen más azonban „a felülről származó bölcsesség”, vagyis ami Istentől jön.
Jakab az isteni bölcsesség hét jellemzőjét sorolja el: „tiszta, aztán
békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz,
nem részrehajló, nem képmutató”. Az első jellemvonást (tiszta) a végén újból
megismétli egy rokon értelmű kifejezéssel: „nem képmutató”. A másokkal szemben
tanúsított őszinteséget érti ezalatt, ellentétben a hazugsággal, ami annyi
rosszat szül. A többi jelző arra utal, hogyan kell együtt élni más emberekkel,
őszintén és szeretetben. Csak így lehetséges olyan békességben élni, ami
igazságot szül. Jakab abban segít minket, hogy kérjük a felülről származó
bölcsességet, ami felfoghatatlan e világ bölcsei számára, de amit Isten
kinyilatkoztatott a kicsinyeknek, mert ez a szív bölcsessége. Pál apostol
ugyanerre buzdítja a korintusiakat: „Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a
világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. Hiszen a világ
bölcsessége balgaság Isten előtt.” (1Kor 3,18֪–19)
Imádság a szegényekért
