1Kir 8,22–23.27–30 – Salamon
imája
22Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé 23és így szólt: »Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak.
27De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem? 28De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, 29hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, 30hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.
Salamon imája a templom felszentelésének legmagasztosabb pillanata. Miután
megáldotta az Urat, amiért Nátán próféta szavai által megjelölte Dávid házát
(2Sám 7), Salamon ezzel az imával fordul Istenhez, amit a latin liturgia még ma
is használ a templomok fölszentelésekor. Az ima nem az üresség, hanem a
magasság, Isten felé fordul. Ez Salamon testhelyzetének jelentése ebben az
imában. Az ég természetesen Isten magasságosságát jelképezi a mi
kicsinységünkhöz képest. Salamon a tekintetét és a kezeit az ég felé emeli, és
azt kéri az Úrtól, hogy váltsa valóra a Dávidnak tett ígéretét. Ám a templom
megépítésével kapcsolatban álmélkodva kérdi, hogyan lehetséges, hogy Isten a
földön lakjék: „Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem
is szólva erről a templomról, amelyet építettem!” De Isten azt ígérte népének,
hogy mellette lesz az idők folyamán. Salamon ezért így könyörög: „Tartsd rajta
szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott
lesz a nevem!, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” A
templom Isten lakhelyévé válik, az irgalom helyévé, ahol a nép megszólíthatja
Istent, ahol biztos lehet abban, hogy Isten meghallgatja. Ez a hely menedéket nyújt
az Úrhoz menekülőknek; ez a hely még az idegennek is védelmet ajánl. Salamon
hét kérést sorol föl imájában, mintha Izrael népe egész életének helyet akarna biztosítani
a templomban. Erre a helyre tette lakhelyét az Úr, így aki itt keres menedéket,
üdvözül. Jézus pontosan ebben a perspektívában jelenik meg, amikor Isten
lakhelyének valódi és végérvényes templomaként mutatkozik be. Salamon építménye
ennek a templomnak az előképe, amit maga Isten alkotott, mikor „az Ige testté
lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Jézussal elérkezik az idők teljessége, és
Isten végérvényesen az emberek között lakik.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
